Bő 15 éve kötöm össze a túrázást/utazást a vadkempingezéssel. Európa szerte sokfele aludtam már a szabadban, ahol lehet, és ahol nem szabad, de lehet. Erdőn-mezőn patak mellett, híd alatt, működő vulkán tetején, lakatlan szigeten, sziklaszirten és barlangban, parkolóban, körforgalomban sátorral és anélkül egyedül és másokkal. Számomra a vadkemping egyrészt a szabadságot adja, másrészt az út fűszere, ami garantáltan hozzátesz valami kalandot, valami plusz élményt a történethez :). Mik a vadkempingezés alapszabályai, amit ha betartasz nem lesz baj, bárhova is menj, mire figyelj a táborhely keresése során? Ilyen témákról biztos lesz szó a beszélgetés során.

Sztori: Korzika, idén nyáron, egyedül a GR20-on. 12 napot túráztam nagy hátizsákkal a hegyekben. Szerettem volna elkerülni a tömeget így elég sokat vadkempingeztem. Egyik nap minden felszerelésemmel bőrig áztam, másnap viszonylag korán találtam egy remeknek tűnő sátorhelyet, így megálltam cuccokat szárítani. Láttam, sok a szarvasmarha arra, biztos a félig leomlott kőkerítést is miattuk építették. Aztán leszállt a köd, megszűnt a kilátás és ahogy kinéztem a sátorból láttam, hogy nem csak tehenek vannak körülöttem. Épp egy bikával szemeztem. Egy darabig méregettük egymást, kimentem, készítettem egy fotót, ő nem mozdult. Aztán bízva benne, hogy nem lesz számára olyan érdekes a sátram, visszabújtam. Nyugodt éjszaka volt.

Facebook
Weboldal

Az utazás–túrázás az életformám, leginkább gyalog- és kerékpártúrázom 1990 óta; alkalmanként vízitúrázom, korábban barlangi és magashegyi túráztam. Saját fejlesztésű szakágam az úszótúrázás. Túravezető és idegenvezető vagyok, 12 évig kutattam a hazai hegyvidékeken. Elindulok valahová itthon Magyarországon vagy külföldön, ami csak belefér, a hozzáférhető és célszerű módon. Rengeteget láttam, de megunhatatlan és sosem elég. Hogy mikor, merre és hogyan megyek, elsősorban a szabadidőmtől és a lehetőségeimtől függ. Hazánkban (beleértve a Nagy-Magyarországot: Erdély, Kárpátalja, Magas-Tátra, Alacsony-Tátra stb.) szinte minden fontosabb helyen túráztam már, számos területet bejártam, otthonomnak a Bükköt tekintem. Gyalog-, kerékpár-, illetve úszótúráztam továbbá Csehország, Németország, Dánia, Hollandia, Görögország, Spanyolország, Montenegró, Bulgária, Portugália, Olaszország és Albánia sík- és hegyvidéki, elsősorban tengerparti tájain, tengerein. A túratechnikai tapasztalataimat és fejlesztéseimet túravezetői könyvekben tettem közzé és oktatom, az útjaimról földrajzos utazási túrás előadásokat tartok.

Az időben és távban hosszabb utakat részesítem előnyben, ahol nagyobb hatással lehet rám a természet és a táj. A legjobb és legtöbbet nyújtó megoldás, ha kint éjszakázom valahol az erdőben, a hegyen. Nyáron függőágy, télen sátor, bivak bármikor. Eltöltök egy gyönyörű naplementét, majd jönnek az éjjel hangjai és fényei, aztán hajnal, reggel, és indul egy újabb túranap. Megtehetem bármilyen évszakban és időjárásban, az élmény felejthetetlen! Az utazás, túra, fotó, fenntarthatóság – kerékpáros életmód honlap-blogomon is írok ezekről.

Sztori: Egyszer egy barlangszálláson töltöttem az éjszakát, beköltöztem és lefeküdtem aludni. Amint leszállt az este, három egér próbálta megkaparintani a kajámat. Fölkeltem, arrébb tettem, visszafeküdtem. Ekkor előbújt egy pele, és játszani, zörögni kezdett. Majd újra előjöttek az egerek, megint ki kellett másznom, hogy jobban védjem a dolgaimat. Utána visszajött a pele, majd ismét támadtak az egerek, és ez így ment reggelig. Az éjszaka elmúltával a bosszantó kisemlősök elmentek aludni, én meg kialvatlanul, fáradtan kezdhettem a napot életem legrosszabb hegyi szállása után…

Weboldal

Az Alföld szülötteként teljesen magától értetődő, hogy mivel akartam foglalkozni már tizenéves koromtól kezdve: sziklamászással. Évekkel később erre Írországban nyílt lehetőség. A sziklán minden figyelmemet a kis kiszögellésekre és a mozdulatokra összpontosítom. Mászás közben megszűnik számomra a külvilág.

Hazatérve elvégeztem egy sziklamászó tanfolyamot is, majd a társam meggyőzött arról, hogy a téli magashegyi tanfolyamon is ott a helyünk. Ehhez jól be is vásároltunk felszerelésből, és innentől kezdve elhárult előlem minden akadály. A Tátrában és az Alpokban jó pár túrát és hegyet tudhatok a hátam mögött. Köztük több három- és négyezres csúcsot is sikerült megmászni. Az igazán egzotikus élményeket azonban Dél-Amerikában gyűjtöttem be. Túráztam az Aconcagua lábánál az első leeső hó után. Volt szerencsém megmászni a Villaricát (egy működő vulkán), a Chachanit és a Mistit (mindkettő 5000+ méter), valamint felküzdöttem magam a világ legmagasabb homokdűnéjére.

A túrázást természetesen már sokkal korábban kezdtem, így végigjártam a híres W túrát a Torres del Paine Nemzeti Parkban, és a Vuelta al Huemul körtúrát a déli patagóniai jégmezőhöz, de természetesen a Fitz Roy és Cerro Torre klasszikus túráit sem hagyhattam ki.

Később Izlandra is eljutottam, ahol vulkánok között, lávamezőkön túrázhattam a kietlen felföldi tájakon. Eddigi túrás pályafutásom megkoronázása pedig kétségkívül a Mount Everest alaptábora túra volt.

Sztori: Mexikóban akartunk túrázni a párommal zapoték falvak között. Az első napra egy 5 km-es túra jutott volna. Viszont nem volt rendes térkép, csak sematikus rajzok a falon a nemzeti park központjában. Online térképek sem jelölték a túrautakat. Úgy gondoltuk, hogy 5 km azért így is teljesíthető, és elindultunk. A faluből kiérve már az ösvény megtalálása is gondot okozott. Némi dzsungelharc után megtaláltuk, majd ezen mentünk egy csomót, de most sem jártunk sikerrel. Végül úgy döntöttünk, hogy nem kísértjük tovább a sorsot, és csalódottan visszatértünk a kiindulási pontra.

Blog
Facebook
Instagram