Nőként egyedül utazni
Megcsípett a travel bug de nincs kivel menni? Indulj el egyedül, nem fogod megbánni! Az egyedül utazás ugyanis nem feltélenül jelent egyedüllétet! Pont az a szép benne, hogy szólóban úgy kapcsolódsz az új, különös világhoz, annyira merülsz el benne amennyire neked van igényed. Hogyan küzdd le a félelmedet az egyedülléttől? Hova indulj el először? Mire figyelj nőként különösen ha egyedül utazol? Mit ad, miért jó egyedül utazva világot látni? Ebben nyújtanak bátorítást, segítséget a szólóban (is) utazó vagány nők. Az első lépés nehéz, de a lányok tapasztalatai szerint aki egyszer kipróbálta a szóló utazást később már természetesen indul útnak, és nem fog azért otthon maradni mert nem talál útitársat.
Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.
Kerekasztal előadói
Hankó Barbara
Tervek nélkül, egyedül nőként neki indulni hátizsákkal Ázsiának. Bátorság vagy őrültség? A nagy utazók számára talán ez gyerekjáték, viszont egy tapasztalatlan számára megtenni az első lépést is nagy kihívás.
Barbara története azoknak szól, akik álmodoznak a nagy kalandról, de félnek az első lépésektől. Éveken át csak hallgatta a JUF előadóit, ahogy bejárják a világot, mígnem egy fordulópont hatására úgy döntött ő is útnak indul.
Három hónapig barangolt Délkelet-Ázsiában egy hátizsákkal, tervek nélkül és hatalmas kíváncsisággal, hogy megtapasztalja, mire képes. Az út során eljutott Indonéziába, a Fülöp-szigetekre, Kambodzsába, Vietnámba és Dél-Koreába. Az országok mellett saját bátorságát és kitartását is felfedezte, és olyan élményeket gyűjtött, amelyek átalakították az életét.
Sztori: Az első hetekben tartottam még a hostelektől is, nem tudtam egész éjjel aludni, amikor megláttam egy csótányt a szobában, beteg lettem, nem mertem robogóra ülni, és az emberek kedvességét is kicsit gyanakvóan néztem. Hogyan jutottam el innen oda, hogy végül helyiekkel laktam, balinéz spirituális szertartáson, családi szülinapokon vettem részt, filippin tanárokkal sátraztam, albérletet kerestem egy muszlim fiúnak, vagy éppen vietnámi közösségnek sütöttem pizzát?
Karlik Melitta (Lotti – A legkisebb elment világgá)
Utazós történetem 8 éve kezdődött, amikor nyelvtudás és pénz nélkül nekivágtam stoppal Izland eldugott fjordjainak, – ahol a madár se,…de autó se sűrűn jár.
Azóta minden évben 1-3 hónapot utazok egyedül vadkempingezve olyan távoli helyeken, mint Jordánia, USA, Marokkó vagy Grúzia.
Az életem legnagyobb fordulópontjának tekintem, amikor rádöbbentem, hogy nem kell vagyon, luxus, szálloda, kényelem…de még csak sátor vagy wifi sem a boldogsághoz. Nem kell más, csak az út és az idő.
Sztori: Egy utazás soktéren lehet rizikós, de mi baj lehet a világ egyik legbiztonságosabb országában? 🙂
Ugyanazok a játékszabályok, ha egyedül utazol? Ha stoppal közlekedsz? És ha lányként teszed mindezt?
Őszintén, ritkán hagytam unatkozni az őrangyalom az elmúlt években, mégis a sors fintora, hogy egyszerűen a városi utcán sétálva tört el a csuklóm.
Ezt persze egy darabig nem tudtam, mert nem fájt “”annyira””, hogy foglalkozzak vele. 🙂 🙈
Így aztán az eredeti tervnek megfelelően elindultam stoppal a hegyekbe, hogy elvonulva kiheverjem felgyülemlett életundorom és visszanyerjem a világba vetett hitem.
Mennyi az esély arra, hogy ebben a helyzetben rögtön a második fuvarra egy orvos vegyen fel? 🙂
Nos, úgy tűnik kevesebb, mint arra, hogy valami perverz szakértelmet és segítő szándékot színlelve így próbáljon meg a lakására csábítani, miután halálra rémített a kritikus áldiagnózissal.
Gyanús lett, amikor színes partyjégkockákkal és nejlonzacskóval látta el a sérülést.
Az eltérő szándékok nehézkes tisztázása után elengedett, és kitett egy ismeretlen állomáson, így a hegyektől, és az emberiségbe vetett bizalmam visszanyerésétől is lényegesen távolabb kerültem.
Ilyen is van.
Napokkal később jutottam el valódi orvoshoz, és az igazi bonyodalmak csak akkor kezdődtek…
Donka Noémi (Papírszárnyak)
2017-ben nagyon szerettem volna Szarajevóba utazni, mérhetetlenül vonzott az a város. Találtam egy olcsó repjegyet, de az ismerősöm csak a kifogásokat kereste, az idő telt, a repjegy drágult, és végül döntöttem: egyedül is elmegyek Szarajevóba, lesz ami lesz!
Ebből az lett, hogy azóta bejártam már egyedül a Balkánt, Kolumbiát, Thaiföldet, Mexikót, a Baltikumot, Costa Ricát, Grúziát és Vietnámot is. Megtapasztaltam sok nehézséget is, de mindenből tanultam és fejlődtem.
Imádok egyedül utazni! Imádom feszegetni a határaimat, megtapasztalni azt, hogy mi mindenre vagyok képes, és átélni azt, hogy az emberek alapvetően jók. Az utazásaim során szeretek másokkal kapcsolódni, és hiszek abban, hogy az egyedül utazás nem magányos utazás!