Ausztrália, Új-Zéland
A szigetországnak sok adottsága van, ami nekünk nincsen: ezért nyűgöz le minket ez a különbség, rengeteg ötletet meríthetünk az ő hozzáállásukból és megoldásaikból.
A kerekasztal-beszélgetésen néhány mókás vagy tanulságos történetet szeretnénk megosztani, valamint inspirálni titeket akár fizikai, de legalább gondolati utazásra.
Gyere és fedezd fel velünk Ausztrália és Új-Zéland távoli világát. 🙂
Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.
Kerekasztal előadói
Horváth Viktória (wonderbug.hu)
Horváth Viktória vagyok, egy magas szabadságfokkal megáldott utazó, aki kiskora óta csillogó szemekkel várta, hogy majd egyszer hátha világutazónak nevezik. 2016-ban kezdtem el egyedül utazni, majd 2019-ben stoppoltam először. Több mint húszezer kilométert tettem meg autókkal az első két év alatt. Új-Mexikótól Kínán át Új-Zélandig megfordultam sok helyen. Utazásaim során befelé figyelek és úgy tartom, hogy csak akkor vagyunk egyedül, amikor mi akarjuk. Az út tele van értékesnél értékesebb élményekkel és találkozásokkal. Lehetőségekkel az adok-kapokra. Bizalmat ad a világban és önmagunkban. Az évek alatt megtanultam figyelni a saját szükségleteimre, miközben azt is kitapasztaltam, hogy a mainstream elképzeléseken túl hol van az én helyem. Még az erős önreflektív belső fókusszal is lehetetlen kikerülni azt a számtalan impulzust, ami ilyenkor ér. Emberek, hangok, illatok, alkalmazkodás más szabályokhoz és nyelvekhez. A kalandhoz elég elindulni egy sétára, valami mindig történni fog. Külföldön más sétára indulni.
Sztori: Az út bízni tanít. Idegenek engednek az életterükbe, és úgyis mindig jönni fog az az egy sofőr, aki felvesz. Ez történt velem Új-Zélandon. Az Északi-szigeten stoppoltam egy út mellett. Kíváncsian vártam, hogy rám sötétedik-e, mielőtt ideér egy sofőr, aki felvenne. Odajött hozzám egy nő, és felajánlotta, hogy vagy most megyek vele, vagy megvárhatom, míg a boltban végez. Hazavitt. “Nézzétek, mit találtam az út szélen! Egy stoppost!” Szeretettel befogadott aznap estére a família. Együtt készítettünk borvacsorát és mályvacukrot tartottunk a kandallóba, miközben TV-ztünk. Önkénteseket szoktak befogadni. Tél volt, egy hete volt már, hogy jól befűtött meleg helyen aludtam.
Dr. Szlamka Zsófia
Szlamka Zsófi vagyok, pszichológus, kutató és utazó, a Travelling Psychologist blogon írok az élményeimről. Az idei JUFon az ez év májusi ausztrál kalandjaimról mesélek, a trópusoktól a déli Melbourne világáig. A kerekasztal beszélgetés során részletesen is beszélgethetünk az országról, a kultúráról, az utazás gyakorlati elemeiről.
Zsana és Ábel (Kultitasting)
Kultitasting vagyis Hajdú Zsanett és Szemán Ábel. Tizenhárom éve utazunk együtt és most már két kisgyerekkel járjuk a világot. Két szenvedélyünk van: az evés és az utazás. Első közös éveinkben együtt jártuk be Európát, utána elhagytuk a kontinenst egy izraeli, guatemalai és borneói csatangolásra. Végül 2016-ban – harmincas éveink elején, kissé kiégve a multik világában – útnak indultunk, hogy hat hónap alatt hátizsákkal körbeutazzuk a nagyvilágot. Ekkor jutottunk el a világ másik végére is, Ausztráliába és Új-Zélandra. A kalandozások a hazatéréssel sem értek véget, azóta is lelkes utazók vagyunk, eddig már több mint 40 országot fedeztünk fel, nemcsak látnivalók, hanem az ízek terén is. Az utazásokról szóló Kultitasting blogunk mellett az izgalmas receptekkel az inyencbaba.hu weboldalon és Facebookon/Instán is megtaláltok bennünket.