Írország, az ország amiről mindenki azt hiszi, hogy mindig esik az eső. De ez nem igaz.

Engem elsősorban azok a helyek vonzanak ahova normális ember nem akar menni.

• A kietlen sziklák az óceán mellett ,aminek a peremén sétálva egyik oldalon a végtelen óceánt, a másik oldalon a kietlen vad tájat és maximum néhány birkát látva érzi igazán az ember milyen aprócska is valójában
• A kastélyromok azokon a helyeken ahol csak a Jóisten a megmondhatója hogyan építették, mert csak hegyeken és mocsáron keresztül lehet bejutni hozzá
• A föld alatti barlangok ahová leereszkedve a tengerre is ki lehet jutni
• A sziklafalba található tengeri barlangjáratok ahova megfelelő vízállás és nyugodt tenger esetén kajakozva el lehet jutni. Ez utóbbi művelethez a tengeri kajakozást és a tengeren történő kajaktúrák vezetését csak most tanulom.

Másodsorban feltett szándékom végigmenni a Wild Atlantic Way-en.

A WAW Írország ‘66-os útja’, 2600 km hosszan végigfut a nyugati partszakaszon. Ahogy itthon a kéktúra útvonalán, úgy itt is lehet gyűjteni a pecséteket merre jártunk. 2600 km-en 178 kijelölt helyszín található a part mentén ahol várják az odalátogatókat és adják a pecsétet a helyi postahivatalokban, hogy teljes legyen a WAW útleveled. De ettől sokkal több álomszép helyszínen fordul meg az aki úgy vág neki az útnak, hogy nem csak ezeket a helyszíneket akarja látni.

Nekem jelenleg 48 pecsétem van, de ettől sokkal több pontját jártam már be domborzati térképpel és iránytűvel a kezemben olyan helyeken ahol a madár se jár.

Ezekről a helyekről és az ezeken a helyeken megszerzett élményekről szeretnék nektek mesélni.

Ha te is azt gondolod, hogy Írországban mindig esik az eső, és a Szt. Patrick napon kívül más is érdekel Írországgal kapcsolatban, akkor gyere el és hallgasd meg az előadásomat.