El Camino de Santiago. Kinek mi jut erről az eszébe? Nem feltétlen mindenkinek az az európai úthálózat, amely segít a zarándoknak eljutni Santiago de Compostelába, – a legendák szerint – Szent Jakab sírjához. Valószínűbb, hogy inkább egy út Spanyolországban, talán még az is, hogy 800 vagy 1000(?) km, esetleg még az, hogy Franciaországból kell indulni, és sok fájdalom végigjárni. Másoknak pedig a kb. két hét alatt végig járható, Portóból Santiagóba vezető útra asszociálnak. Szóval a francia út és a portugál út.

A XXI. században ez El Camino de Santiago nem csak népszerűvé, felkapottá vált, de talán divattá is. Nem elemezném mélyebben az okokat, de a tapasztaltak szerint eltömegesedett. Különösen Santiago 100 km-es körzetében! Az idei évben már majdnem 500 ezer beérkező zarándokot regisztrálnak majd!

Nem csak én, de sokan mások is szeretnek az útjuk közben elcsendesedni, kicsit akár magukba is fordulni, akár a saját határaikat is feszegetve előre haladni. Menni annyit, amennyi éppen jól esik, nem versenyezni a napi szállásért, ebben a versenyben nem a szállásfoglalásokkal foglalkozni, nem percre pontosan előre megtervezni az útjukat már indulás előtt.
Igen, ha El Camino, akkor erre is van még lehetőség! Nem csak a tömegesen választott utak vezetnek Santiagóba. Van más is! Vannak alternatív útvonalak.

Az előadásomban olyan útvonalakat mutatok be, amelyeken még mindig lehet elcsendesedni, ahol a zarándok még mindig zarándok, és nem csak gyalogló pénztárca. Ahol tényleg zavarmentesen lehet a természet részévé válni. S ahol tényleg azon a bizonyos komfortzónán kívülre lehet, kell kerülni, ahol az ember nagyon sokat tanulhat önmagáról.
Járunk majd Asztúriában, Galíciában, Kasztíliában és szigeteken; lesz szó hegyekről, völgyekről, hágókról, vulkánról, fennsíkról, víztározóról, gyorsvasútról, folyókról, borról, templomokról, napsütésről, esőről, hóról, de még fotóversenyről és a falunap után úgy maradt „kocsmáról” is.

Gyertek, ismerjétek meg a Camino másik arcait is!