Magamról

Bejczy-Kovács Laci vagyok, három gyermek édesapja, gépészmérnök, ingatlanfejlesztési szakember. Gyerekkorom óta érdekel a nagyvilág, a kontinensek, országok, kultúrák és népek sokszínűsége – és a megismerésük talán legjobb módszere: az utazás.

12 évesen kezdődött, amikor Woody Allan filmek hatására elkezdtem a zsebpénzemből egy new yorki repülőjegyre spórolni. A szocializmus utolsó éveiben teljesen elérhetetlennek tűnt New York egy vidéki magyar gyereknek – pláne, hogy senki sem tudta, hogy tényleg az utolsó éveit éli a szocialista rendszer.

Aztán kimentem stoppal a 15 km-re lévő hétvégi házba mert nem jött a busz. Majd 100-200 km-re stoppoltam koncertekre – mert az élő zene varázsa mindig vonzott. Később titokban Bécsbe is elstoppoltam, és mivel nem volt belőle túl nagy balhé, így a következő nyáron már be is vallottam, hogy Bécsbe megyek. És 2 hét múltán hazaérve félve – de azért persze büszkén – mutattam az Eifel-toronyba szóló belépőjegyet, mert az út kicsit máshogy alakult.

Aztán Budapestre kerültem mérnökhallgatónak, a pénz nem vetett fel, így minden nyáron stoppal jártam Európát. Kb. 15 kg konzerv, sátor, hálózsák és egy Európa autóstérkép volt a hátizsákomban induláskor, és megnéztem mindent, ami érdekelt. Párizstól Stockholmig, Monacotól Amsterdamig, Londontól Chamonix-ig vezettek a nyári utak. Nomád körülmények között, még az internet, okostelefon, waze, airbnb, couchsurfing, GPS és egyéb csodás vívmányok ideje előtt. Hatalmas élmény volt Európát megismerni kicsit.

Diploma után igyekeztem a munkát összekötni az utazással, és hosszabb-rövidebb időt töltöttem Jordániában, Svédországban, Angliában, kanadában és az USA-ban. Ahonnan nagyon könnyen elérhető volt Dél-Amerika, amit ki is használtam. 12 év – és egy rendszerváltás – után a new-yorki repülőjegy is meglett tehát és élőben is megnéztem a filmekről már ismert Manhattant, Brooklynt és Harlemet. A Broadway, Tribeca vagy a Central Park tényleg ismerős volt, a filmek, regények és a képzeletem világából.

Majd családalapítás jött, feleségemmel 2 lányunkat és fiunkat neveljük, így az utazás egy időre csak a szomszédos országokra korlátozódott, ami kocsival – és rengeteg csomaggal – is elérhető.

De mikor tinédzserek lettek a gyerekek, és nem igényelték annyira a szülői társaságot, akkor újra el tudtam szabadulni csavarogni. Például Új-Zéland, Japán, Argentína, Chile, Brazília, Dél-Korea mind felejthetetlen élményekkel gazdagított, és remélem, hogy még sok szép és izgalmas utazási élményben lesz részem.
Rájöttem, hogy az emberi kapcsolatok és új barátságok adják a legtöbbet nekem egy-egy út során – mert valljuk be, a huszadik után a legtöbb hegy, város, vízesés, tengerpart, erdő vagy falu már elég egyforma tud lenni és hetek alatt elhomályosodnak az emlékek között. De az emberek mindig egyediek és az igazi barátságok életre szólnak.

A csavargással, felfedezéssel, utazással kapcsolatos gondolataimat ez a négy idézet fogalmazza meg legjobban:

“Járt utat a járatlanért mindig hagyd el!”Benedek István író, orvos, Benedek Elek unokája

“Az élet nem az amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik,
és ahogyan visszaemlékszik rá, amikor elmeséli.”

“Nem igaz, hogy az öregedés miatt hagyunk fel álmainkkal, hanem az álmok feladásától kezdünk el megöregedni.”

Gabriel García Marquez Nobel-díjas kolumbiai író

“A journey is best measured in friends, rather than in miles.” Tim Cahill, az Outside magazin alapítója, író, utazó