Afrika: a Magreb alatti világról
Az “igazi” Afrika: a Magrebtől délre, a Dél-afrikai Köztársaságtól északra
Afrika a maga 54 országával a második legnagyobb kontinens, ahol csodálatos emberekkel, lélegzetelállító tájakkal, cuki állatokkal, még élő tradíciókkal, törzsi kultúrákkal, maszkos táncosokkal találkozhat az utazó. Mégis kevesen merik vállalni az utazást, mert többnyire csak a negatív híreket hallják a médiában: háborúk, ebola, szegénység, bűnözés. Afrika nem a legkönnyebben/legolcsóbban utazható kontinensek közé tartozik, a turistaösvény nagyon keskeny, ha létezik egyáltalán, de bőven kárpótol varázslatos élményekkel… És saját tapasztalatból mondhatom: életre szóló függőséget okoz!
Hova és miért érdemes utazni? Hova menjen, aki állatokat szeretne látni? Hol van még autentikus törzsi kultúra? Mire jó a vudu? Hol a legjobb trekkingelni? Hol a legkedvesebbek az emberek? Mi az az overlanding? Miért érdemes szubszaharai Afrikába utazni, és hova, kivel, hogyan utazzunk? Kell-e félni Afrikától? Mindezekre a kérdésekre megkapod a választ, ha velünk tartasz beszélgetésünkön, Afrika körül…
Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.
Kerekasztal előadói
Dr. Valiskó Gyöngyi (Valis)
Dr. Valiskó Gyöngyi (Valis) vagyok, végzettségemet tekintve gyógyszerész/közgazdász, a magányosbolyongó blog szerzője.
Vannak utazók, akik egy hirtelen revelációnak köszönhetően indulnak neki a világnak, akár gyökeresen szakítva addigi életükkel, néha azért, mert valami elől menekülnek, néha azért, mert valamit keresnek. Én azok közé tartozom, akikben az utazás valószínűleg genetikailag kódolva lett (DRD4-7R?). Mondhatjuk, hogy az utazás számomra életforma/szenvedély/függőség. Önállóan először 17 évesen indultam el hátizsákkal világot látni, azóta 116 országba jutottam el, van ahová úgy hozta az élet, többször is.
Első kenyai utamon szerettem bele Afrikába, amire semmiféle racionális magyarázatot nem tudok adni. Én is látom, amit mindenki (szegénység, szemét, kolduló gyerekek, korrupció stb.), mégis határtalan boldogsággal tölt el a vörös föld, az emberek, a táj és az állatok látványa. Nekem így aztán mindig Afrika az elsődleges célpont, csak van, hogy végül máshol kötök ki.
Afrika a maga 54 országával a második legnagyobb kontinens, ahol csodálatos emberekkel, lélegzetelállító tájakkal, cuki állatokkal, még élő tradíciókkal, törzsi kultúrákkal, maszkos szertartásokkal találkozhat az utazó. Még is kevesen merik vállalni az utazást, mert többnyire csak a negatív híreket hallják a médiában: háborúk, ebola, szegénység, bűnözés. Nem tartozik a legkönnyebben/legolcsóbban utazható kontinensek közé, a turista ösvény nagyon keskeny, ha létezik egyáltalán, de bőven kárpótol életre szóló élményekkel.
30 afrikai országban jártam eddig – utaztam a szenegáli Dakarból Bamakoba vonattal 42,5 óra alatt, voltam törzsi szertartásokon Kongóban, követtem futva elefántokat Ghánában, Madagaszkáron megmásztam a kutyáról elnevezett Peak Bobby-t, tevegeltem Maliban tuaregekkel Timbuktuból a Szaharába, sétáltam oroszlánnal Zimbabwéban, táncoltam tigrinya esküvőn Etiópiában, Beninben vudu szertartásokon vettem részt, Zambiában kenuztam a Zambézin, végigettem egy mangó ültetvényt Elefántcsontparton, Ruandában gorilla bébik játszottak a lábamon, raftingoltam az Níluson Ugandában, másztam dűnéket Namíbiában, bálna gyerekeket lestem Mozambikban, Szudánban az 52 fokban itattam a tevéket a sivatagban, laktam pigmeusoknál Kamerunban és bejártam a Zöld-foki Köztársaság 7 szigetét.
Szabó Ildikó
’Afrika örökre megváltoztat, mint semmilyen más hely a világon. Ha már egyszer ott jártál, soha nem leszel ugyanolyan, mint előtte. De hogyan kezded el leírni a varázslatát annak, aki ezt soha nem érezte? Mivel magyarázható ennek a hatalmas, poros kontinensnek a varázsa, amelynek legrégebbi útjai elefántösvények? Lehet, hogy azért, mert Afrika az a hely, ahol minden elkezdődött, az emberiség bölcsője, ahol őseink először lábra álltak a régmúlt szavannáin?’
Szabó Ildikó vagyok, közgazdászból légiutaskísérővé avanzsált világutazó. Hálás vagyok a sorsnak, hogy első magyarként járhattam a világ mind a 193 országában és hét kontinensén. Szenvedélyem a világ rejtett zugainak felfedezése, kulináris élvezetek, helyi szokások megismerése és a couchsurfing.
Afrika tagadhatatlanul feladja a leckét az ideutazóknak – nem túl pénztárcabarát – helyenként nemlétező infrastruktúra miatt, nem beszélve a vízumok beszerzéséről, ami külön kihívás egyes országokba pl. Líbia vagy Egyenlítői-Guinea.
Mégis örökre belopta magát a szívembe, talán a legérdesebb kontinens az egzotikus vadvilágától, a helyi piacok tarka kavalkádjától kezdve a Viktória-vízesésen át a terrakotta színű földig. Szinte hallom a lüktető nyugat-afrikai zenét és táncra kel a lelkem, ahogy ezeket a sorokat írom.
Szeretem a sokszínűségét, a kiszámíthatatlanságát – azt a káoszt, amikor semmi nem úgy alakul, ahogy tervezed, a helyi busz soha nem indul/érkezik meg időben vagy épp a helyi kifőzdében napok óta ugyanaz a menü sokadjára felfőzve.
Ha életed kalandjára vágysz, akkor mindenképp ott a helyed! 😊
Sztori: Mogadishuban az egyik ’jól menő’ tengeri herkentyűket felszolgáló étteremben ebédeltem, amikor a szomáliai vendéglátóm megjegyezte, hogy a felső szint le van zárva a polgármesternek és embereinek, idegeneknek belépni tilos. Több sem kellette nekem, kíváncsi ember lévén nem hagyhattam ki ezt a lehetőséget, hogy üdvözölhessem az urakat. A protokollt megszegve, a fegyveres biztonsági őröket kijátszva felosontam az emeletre, hogy kezet foghassak a polgármesterrel. Második ebédmeghívás lett a sztori vége, ez alkalommal az emeleten. 😀