Magamról
Sokáig csak képzeletben utaztam, itthon tartott sok minden, család, munka, kötelességek. Pedig gyerekkoromban, hála szüleimnek, szinte egész Európát bejártuk Lada-val, Dacia-val, később egy Ford-dal. Mindig 3 hétre mentünk, amiből két hét városnézés volt, majd egy hét fürdés és lazítás következett. Mindenhol sátraztunk, és egy utánfutóban húztuk ötünk holmiját, így a táborozás, sátorállítás korán készségemmé vált. Aztán hosszú szünet után 5 éve kezdtem újra túrázni, utazni, a magyar tájak felől egyre tágítva a kört. Eleinte gyalog, majd jött a kerékpár, mint túramód felfedezése.
Imádok a természetben lenni, sátorban (vagy anélkül) a szabadban aludni, patakban, folyóban fürdeni, hátizsákból enni, sziklákra mászni, hegycsúcsokról a távolba mélyedni, gondokat otthon felejteni, magamban elcsöndesedni…, szabadságot megélni. A kerékpár több mint 15 éve az életem része, városban szinte csak azzal járok, 2 éve az autómat is eladtam. Az év elején gondoltunk egyet a párommal, hagyjuk itt a nagyvárost, a melót, a stresszt, és guruljunk el valahová messzire. Ebből született életem eddigi (de nem az utolsó) legnagyobb kalandja! A 2-3 napos bringatúrák után mondhatni hirtelen jött egy 2 és fél hónaposra tervezett túra gondolata, de hát merjünk nagyot álmodni! Erről fog szólni a mostani közös előadásunk.
Nekem a kerékpártúrázás határtalan szabadságot ad, amikor úgy érzem, bárhová el tudok jutni, bárhol tábort tudok verni, és más problémám nincs, mint az, ami épp az orrom előtt van. Remek lecke és gyakorlás is egyben a jelen pillanat megéléséhez. Emellett az egyszerű, minimalista életmódhoz is jó tanácsadó, hiszen az ember akár hetekig, hónapokig el tud lenni annyi cuccal, amennyi a bringatáskában elfér. Erre a minimalista életre törekszem a hétköznapokban is.
