Igen régóta két nagy szenvedélyem van a csavargás és a fotózás.
Jó sorsom az Őrség apró falvaitól a Grand Canyonig sokfelé elvitt, de egyre inkább Kelet vonzott, ahol a kihalóban lévő kultúrákat kerestem és fotóztam. Kappadókia után jött a nagy csoda, India és Nepál.

Második himalájai utazásomat követően kezdtem lassacskán érezni, hogy már közelebbi tájakon is, például a Máramarosi havasokban vagy akár a Cserehát legeldugottabb falvai között is jobban észreveszem a számomra lenyűgözőt és képeimmel ezt az érzést szeretném megosztani.. És ha épp nem csavargok, akkor esküvőket szoktam laza, kreatív stílusban fotózni. Egyik legkedvesebb utam a marokkói volt és azon belül is az Atlasz hegységen túl a kasbák földje.

Részlet az utazásból. ” Most is mint mindig fogalmam sem volt, hogy hol fogunk aludni. Már jóval sötétedés után értünk egy kelet-Marokkói csupa agyagházból álló kis faluba. Közvilágítás ugyan nem volt, de a holdfényben jó kivehető volt egy öreg kasba ( erődített agyagvár) körvonala. Sokáig kopogtattunk az a hatalmas fakapun, mire felülről egy dörmögő hang kiszólt. Aznap éjszaka ebben a több évszázados vályogerődben aludhattunk.”