Nincs még egy olyan hely a világon, ami jobban hasonlítani egy posztapokaliptikus világvégére, mint Chernobyl. Sokan láthattátok a HBO GO sorozatban, néhányatok még a rádión keresztül át is élhette 36 évvel ezelőtt az élő tudósítások terrorját. Joggal merül fel a kérdés, hogy a hírek, sorozatok és a megfakuló emlékek, mennyire tükrözik a mai valóságot. Mi is nagyon kíváncsiak voltunk, de tudtuk, minket egyszerűen nem érdekel a szinte múzeum-szerű és erősen túlárazott hivatalos turistaút. Inkább nomád stílusban, hátizsákkal beszökünk a zónába.

Három fontos dolognak kellett utánanézzünk, hogy aggódó édesanyáink lelke is megnyugodjon. Az első a sugárzás volt, ami a fő oka a vélt/valós veszélyeztetettségnek. Második az útiterv, hogyan is tesszük meg a zónahatár és Prypjat közötti nagyjából 60 km-t a radioaktív vadonon keresztül. És végül, ha esetleg rajtakapnak az ukrán katonai járőrök, az milyen következményekkel jár. Miután mindháromnak utánanéztünk és elfogadhatónak ítéltük a kockázatokat, egy héttel később neki is indultunk az útnak a Wizz-Air filléres repjegyeivel. A következő egy hétben pedig életünk eddigi legmeghatározóbb utazásán vettünk részt. Az előadás során elmeséljük legviccesebb és legizgalmasabb élményeinket, hogyan ismerkedtünk meg új barátokkal a zónában, milyen kihívásokkal kellett szembenéznünk, és hogy lehet még egy Dörmi maci is életmentő a nap végén.