Yeti vagyok és 7 éve kezdődött a magashegyek iránti szerelmem, amikor véletlenül – vagy inkább a sors által – kerültem a tél közepén az Everest alaptáborába, ami életem legeslegelső túrája volt. Később elkezdtem sziklát mászni Angliában, az Alpokban és Észak-Afrikában. A téli mászást Skóciában és Walesben gyakoroltam.

A Himalájában 6 magashegyi túrát tudhatok magam mögött, ebből a fele térkép nélküli, s részben önellátó volt. A perui és argentin Andokban 3 teljesen önellátó és térkép nélküli magashegyi túrának vágtam neki és csináltam végig.

Ha szeretnétek tudni, hogyan is kell testileg, lelkileg, felszerelésügyileg felkészülni a magashegyekre a világ megannyi pontján, gyertek el a workshopra! Ha azt is  szeretnétek tudni, miért jó magas hegyekben levegő után kapkodva gyötrelmesen szenvedni, majd állandóan visszavágyni, akkor is gyertek el! 🙂

Sztori: Az Andokban egy túra közben találkoztam egy párral. Időközben elhagytuk a srácot – vagyis a srác hagyott el minket, mert a barátnője lassú volt, akivel én maradtam, hogy mégse bolyongjon egyedül. Aztán kiderült, hogy a lány utálja a srácot és csak egyszer találkoztak Tinderen. A nap folyamán át kellett menni egy 5000 m magas hágón, amit a lány már nem bírt. Pont a hágó tetején döntött úgy, hogy elment minden ereje. Ez nem volt szerencsés, hiszen a szél kegyetlenül fújt és a nap már kezdett lemenni, minden kezdett megfagyni. Gyorsan felállítottam a sátram, mivel az övé a barátjánál volt, de kiderült, hogy hálózsákja sincs, mert azt is a srác cipelte. Mindenem ráadtam, nejlon zacskót is húztam a lábára. Vizünk már jó ideje nem volt, ezért valami maradék száraz kekszet legyűrve nyugovóra tértünk. Másnap megtaláltuk a srácot. Nekem happy-ending volt ez a túra, nekik kevésbé… Fura tanulság a magashegyekben: a második randira ne magashegyi túrára menjetek! 🙂

Ha nem is egy magashegyi kaland, de 3,5 hónap nomádolás Patagóniában is segíthet felkészülni a természet szerelmeseinek a nagy kalandra.

Suhajda Szilárd vagyok, a hazai expedíciós hegymászás aktív szereplője. 2019-ben első magyar állampolgárként álltam a világ legnehezebb nyolcezres hegyeként emlegetett K2 csúcsán – tisztán, mesterséges oxigén használata nélkül. Húsz éve járom a hegyeket, 2012 óta foglalkozom himalájai expedíciókkal. A nyolcezres hegyekre történő tudatos felkészülés nem csupán szenvedélyem, de életstílusommá vált – túlzás nélkül mondhatom: erről szól az életem!

„A hegymászás számomra az önmegvalósítás csodálatos lehetősége. Egy élhetetlen világba lépsz be, ahol éppúgy lelsz békére és mennyei szépségre, mint pokoli sötét erőkre és sziklakemény, fagytól zord, üres sötétségre. Egyszerre vesz körül a Minden és a Semmi. A teljesség és az üresség. És mindazon csoda, ami a szemed elé tárul, minden nehéz lélegzet, minden újabb lépés közelebb visz saját magad teljesebb megismeréséhez. Nem csak az ismeretlen és a világ felfedezését jelenti odafent lenni: önmagad megismerését is. Az ember elveszik és magára talál: a test és lélek új állapotait ismered meg. Újjáértelmeződik múlt, jelen és jövő. Újjászületsz.” (Suhajda Szilárd)

Facebook
Intsagram

Nekem a hegyek világa jelenti a nyugalmat, az adrenalint, a gyönyört és a mozgást. Bármilyen mászásról van szó, a rövid sportmászástól kezdve a mix-mászáson keresztül a technikás magashegyi mászásig – minden jöhet. A fotózás és videózás a másik mániám, amit szintén a hegyekben űzök.  Bővebben:

Weblap
Youtube

A hegyek világa, a hegymászás bárkinek elérhető, de igen eszközigényes technikai sport. Vagy talán nem is sport, életstílus. A beszélgetésben megtudjátok, hogyan lehet életre szóló élményeket szerezni a hegyekben megfizethető, elérhető módon. A technikai oldalával is megismerkedhettek.

Sztori: 7 éves koromban apám kitalálta, hogy menjünk fel a Malomvölgy (Tardos) oldalában, csak épp nem a megszokott úton. Nagyon könnyű, lentről mégis veszélyesnek tűnő sziklákon másztunk föl; valószínűleg ez indította be a mászó karrieremet…