Többen kérdezik tőlem: miért pont Indonézia?  

Sokáig azt gondoltam, a másfél éves kint tartózkodásom, a nyelv ismerete és az ösztöndíj kapcsán megismert emberek, a tradicionális táncok, a finom ételek, a füstölők illata, a jávaiak kedvessége és alázatossága az, amibe beleszerettem. De számtalan ismételt utazásom során ma már tudom, hogy a végtelenség, a szabadság érzése, az őszinte világ, az élet örök áramlása, természetessége az, ami nem ereszt… egy egész élet kevés lenne felfedezni és megismerni ezt a csodálatos szigetországot.

Jáva és Bali sokszínű, a démonok és az élő istenek szigetei. Az ősi kultúra, a művészet, a természet, a vulkáni hegyek, a szigeteket körülölelő tenger, az egész évben tartó napsütés és az ázsiai emberek kedvessége mind-mind hozzátartozik.

Bali nevének jelentése: ünnep. Talán épp ebben rejlik a varázslat: hagyományok, ünnepek, művészet, szimbólumok – lélek, fény és árnyékvilág együttese, ahol szimbiózisban él együtt az ősi tradíció és a modern világ. Tradicionális táncaikban a színpompás kosztümök és kiegészítők a természet, az univerzum iránti tiszteletüket szimbolizálja, a különböző színű virágok, áldozati kosarak pedig a szépséget. A füstölőből felszálló fűszeres illatú füst megidézi az ősi eposz-jeleneteket, melyek segítségével kapcsolatot teremthetünk az emberi szem számára láthatatlan világgal.

Jáva varázsának egyik titka, hogy kultúrájában elevenen élnek még az ősi idők üzenetei, a régi korok mítoszai, rítusai. Ezek egyik fő közvetítői a mitikus alakok, eposzi hősök, melyek képesek a lélek mélyebb rétegeivel kapcsolódni. Ha nem is ismerjük alaposan az ősi vallást és kultúrát, a mitikus és egyéb figurák láthatatlan energiái akkor is képesek intenzíven hatni a pszichére.

A művészetnek, ezen belül a táncoknak azért is van olyan fontos szerepe, mert a látható világ teremtései láthatatlan energiát hordoznak magukban, minőségeket sugároznak a térbe, még ha sokan ennek nincsenek is a tudatában. Épp ezért jó tudatosítani magunkban, hogy teremtésünkkel örök erőket idézünk meg.