Magamról
Kisgyörgy Éva vagyok, „civilben” közgazdász, de amióta az eszem tudom, az utazás a szenvedélyem. Imádom megosztani az élményeimet másokkal és még inkább azt, amikor másokat is arra inspirálok, hogy elinduljanak felfedezni ezt a csodálatos világot – ezért hoztam létre a blogomat.
Igazán fogalmam nincs, hogy lettem világutazó. A szüleimtől biztos nem örököltem, mert nekik lehetőségük se nagyon volt utazni, de nem is volt ez prioritás számukra. Igaz, először velük jutottam ki külföldre, általános iskolásként a Csorba tóhoz. Apukámtól kaptam egy Smena 8M fényképezőgépet, és ezzel el is dőlt, hogy a fotózás lett a legkedvesebb hobbim. Na meg az is, hogy nem félek az egyedüli utazástól, mert már akkor elkeveredtem a csoporttól. Volt nagy pánik, de szerencsére pár óra múlva előkerültem. A szüleim halálra rémültek, de én remekül megvoltam a kis fényképezőgépemmel – és ez a mai napig így van.
Az első igazán kalandos utazásra aztán már egyetemistaként került sor, amikor az akkor kiváltható 50 dolláros valutakeretből nekivágtunk az akkoriban engedélyezett 30 napra Nyugat-Európának. Zsebünkben egy Interrail igazolvány, csővázas hátizsákjainkban száraz kolbász, konzervek és tartós kenyér, jegyzetfüzetünkben kanapészörfös házigazdák címei. Egy hónapot csavarogtunk szinte nulla pénzből és imádtuk minden percét.
A multiknál töltött évtizedek során csak a rendes évi szabadságból tudtam gazdálkodni, igaz, annak minden percét utazással töltöttem. Ebben az időben legtöbbször kis kalandtúra cégek csoportjaihoz csatlakoztam, mert akkoriban több pénzem volt, mint időm, így ez volt a célszerűbb megoldás. Aztán amikor megszűnt a munkaköröm, fordult a kocka: hirtelen időből lett több, úgyhogy azóta, hacsak lehet, inkább magamnak szervezem az utazásaimat, és ebben meglehetősen nagy rutinra tettem szert. 145 országnál tartok, de igyekszem felkeresni a többit is! Aztán ha végére érek, kezdem majd elölről!:-)
