Csáji László Koppány előadásában Japán egyik eldugott szegletébe kalauzolja el a hallgatóságot, Honshu legészakibb (Balta-félsziget) alig ismert világába. A hokkaidói ainukhoz viszonylag hasonló kultúrájú, de eltérő nyelvű emishi őslakos nép. Nyelvileg beolvadt, de kultúrájában sok elemet megőrzött, így sajátos etnikai csoportot képez. Házi bálványaik vannak, és sajátos halottlátóik-sámánjaik (az itakók), akik évente összegyűlnek egy kietlen vulkanikus kráterben (az Osore-zan hegyen, ami magyarul: a Rettegés hegye).

Sokan indulnak meg közelebbi és távolabbi helyekről, hogy felkeressék őket ilyenkor. Az itakók vak nők, akik sátrai előtt hosszú sorokban gyülekeznek a zarándokok, hogy elbeszélgessenek elhunyt szeretteikkel, akiket az itakók megidéznek, és médiumként beszélnek általuk.

Az itakók azonban gyógyítanak is, és tanácsokat adnak, hogyan segítsék a túlélők a küzdelmes túlvilági útjukon szenvedő szeretteiket.

Az előadásban feltárul ez a számunkra nehezen értelmezhető világkép, választ kapunk arra, hogy milyen bűnt követtek el a gyerekek, hogyan juthatnak ki a pokolból, és kik is az itakók, milyen feladatuk van a kortárs japán társadalomban. Az odautazók számára magatartási szabályokat, praktikus információkat is hallhatunk majd, és kiderül, hogyan kapcsolódik ez előadó itteni kutatása a japán Icukusima (Mijadzsima) szigetének édenkertjéhez.