Magamról
Varsányi Viktor vagyok és hivatásos tengerész. Ez viszont nem volt mindig így. Sőt, elég nagy vargabetűt írtam le az életben, míg megvalósult a gyerekkori álmom. Egy vidéki faluban nőttem fel, ahol egy horgásztó és az azt tápláló vadregényes patak jelentette a nagy vizet, így szóba se került sokáig, hogy akár csónak közelébe kerüljek. Első emlékként, ami felkeltette az érdeklődésemet, az a nagyszüleim poros padlásán – ahová nem volt szabad felmennem -, egy félig kész fa hajómodell bordázata volt. A tilos terület persze sokkal érdekesebb volt, mint a tyúkudvar. Ekkoriban ment a tv-ben az Onedin család tévésorozat, ami egy, az 1800-as években működő hajózási társaság mindennapjairól szólt és amiben elképesztő és hatalmas vitorláshajók szerepeltek, amik lenyűgöztek. Ekkor gondoltam azt hogy én tengerész szeretnék lenni. Mindezt az álmot a környezetem sikeresen kiűzte belőlem sokáig mondván, hogy nincs is tengerpartunk, ezért aztán egy unalmas, céltalan élet várt elég sokáig, mígnem egyszer sikeresen előbányásztam az emlékeim közül, hogy nekem mégiscsak hajón kellene dolgoznom. Megjártam vitorlás képzéseket, önkénteskedtem és sok év erőfeszítése után, amelyben rengeteg kudarcon és bizonytalanságon mentem át végül sikerült bekerülnöm abba a közegbe, ahová vágytam: a nagy vitorláshajók világába. Ez persze nem az az idealista álomkép volt, ami a szemem előtt lebegett, mert ez olykor embertpróbáló, kemény világ, ami egy városi ember komfortzónáján bőven kívül esik. Máskor viszont tényleg azt érezheted, hogy te vagy az élet császára, ha megtanulod értékelni az apró és egyszerű örömöket. Gyönyörű élet ahol kapcsolódhatsz a valódi világgal, a természettel, és mélyebb emberi kapcsolatokra lelhetsz akár önmagaddal is.
