Magamról

Szeretettel köszöntelek itt, Horváth Viki vagyok. Néha megőrülök és egyik napról a másikra úgy döntök, hogy veszek egy repjegyet egy másik kontinensre vagy elstoppolok Barcelonába szilveszterre.

Hmm, stoppolás. Égből kapott műfaj, amelyért kiskorom óta csillogtak a szemeim.

Mire tavaly júniusban megtettem életem első stoppos kilométereit, úgy elragadott, mint egy szenvedélyes szerelem. Különleges állapot. Átalakul a valóság, amihez hozzászoktál. Rájösz, hogy képes vagy a kitartásra lehetetlennek tűnő helyzetekben is. Talán, mert akarod és nem adod fel, vagy mert nincs rá más mód. Engem ilyenkor extázis kap el, amilyet az életem más területén még nem tapasztaltam, s nem tudom, hogyan lehetne előidézni.

Szeretek a határokkal kísérletezni, vajon meddig bírom még. Fizikailag, lelkileg, szellemileg. Én is független akarok lenni, átlépni az előttem álló, egyelőre láthatatlan korlátokat. A stabilitás és biztonság helyett a szabadságvágy és kíváncsiságom kielégítése sokszor annyira kecsegtető ajtókat nyitnak előttem, hogy alig várom, hogy belépjek rajtuk.

Rálépve egy újfajta, korábban szokatlan életútra, még jó, hogy hatalmas változások történnek. Vizsgálom, milyen voltam, mielőtt elmentem és milyen lettem mostanra. Neked is van hasonló történeted? Mindenféle vágyam volt és milliónyi ötletem, amit egy szinte saját korlátaimtól megszabadított (vagy épp hogy teletűzdelt…) úton könnyedén tapasztalok meg, mert ilyenkor ömlesztve érkezik az áldás, a múzsa maga az út.

Elgondolkozom néha azon, milyen lenne az élet, ha nem lennének előttünk korlátok? Hanem csak olyan szabályok léteznének, amilyeneket mi magunk szabunk meg. Végülis ez az, ami történik.

Mi lenne, ha a mai napon elkezdenéd látni, hogy Te vagy a világ legkülönlegesebb embere?

Az előadásomról részletesebben itt olvashatsz. Addig is találkozzunk a blogomon.