Sziasztok, Camino Steve vagyok.

Egész életemet a mozgás töltötte ki, de komolyan túrázni 2008-ban kezdtem. 6000 méterig jutottam és nem is vágyom feljebb, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne tudnék segíteni neked, hiszen az elmúlt évek során a világ számos pontján túráztam és másztam. Ezeket a tapasztalataimat szívesen osztom meg bárkivel. 

Történetemet, erre a linkre kattintva nézheted meg: https://www.youtube.com/watch?v=93p0qpPMLeA&t=11sA 

Facebook
Honlap
Instagram
Könyv: Camino Steve, egy álom nyomában…
YouTube

Az Alföld szülötteként teljesen magától értetődő, hogy mivel akartam foglalkozni már tizenéves koromtól kezdve: sziklamászással. Évekkel később erre Írországban nyílt lehetőség. A sziklán minden figyelmemet a kis kiszögellésekre és a mozdulatokra összpontosítom. Mászás közben megszűnik számomra a külvilág.

Hazatérve elvégeztem egy sziklamászó tanfolyamot is, majd a társam meggyőzött arról, hogy a téli magashegyi tanfolyamon is ott a helyünk. Ehhez jól be is vásároltunk felszerelésből, és innentől kezdve elhárult előlem minden akadály. A Tátrában és az Alpokban jó pár túrát és hegyet tudhatok a hátam mögött. Köztük több három- és négyezres csúcsot is sikerült megmászni. Az igazán egzotikus élményeket azonban Dél-Amerikában gyűjtöttem be. Túráztam az Aconcagua lábánál az első leeső hó után. Volt szerencsém megmászni a Villaricát (egy működő vulkán), a Chachanit és a Mistit (mindkettő 5000+ méter), valamint felküzdöttem magam a világ legmagasabb homokdűnéjére.

A túrázást természetesen már sokkal korábban kezdtem, így végigjártam a híres W túrát a Torres del Paine Nemzeti Parkban, és a Vuelta al Huemul körtúrát a déli patagóniai jégmezőhöz, de természetesen a Fitz Roy és Cerro Torre klasszikus túráit sem hagyhattam ki.

Blog
Facebook

Sztori: A perui Andokban a Chachani-vulkán “lábához” nagyjából 5000 méterig vittek fel terepjáróval. Az első napon csak 150 méter szintet kellett leküzdeni, vagyis 5150 méteren táboroztunk. Két spanyol mászótársam, Javier és Maria még rendesen meg tudott vacsorázni, én viszont vacsora közben elég rosszul lettem. Végül valahogy csak megúsztam. Nem tudom mennyi idő után, de elmúlt, és be tudtam fejezni az evést. Javinál este kezdődtek a gondok: kilenckor kezdett hányni, amit én már csak a sátorból hallottam. A fél kettes ébresztés után ők már nem tudtak reggelizni, én leerőltettem egy kevés kaját. Maria indulás előtt, éjjel kettőkor kezdett hányni. Javi sem volt jobban, de azért mindhárman elindultunk. A srác állapota ebben a magasságban nem javult, így hamarosan be kellett látniuk, hogy nekik ez most nem fog összejönni.

A guide-dal egyedül mentem tovább. A tempó nekem is túl gyorsnak bizonyult. Túl gyakran kellett megállni, de a légzésem akkor sem állt helyre, egy helyben állva is ziháltam. Végül 5650 méter körül adtam fel. Túl sok volt még a hátralévő 400 méter szint. A guide rám bízta a döntést. Gondolkodás nélkül továbbment volna velem, ha azt mondom, de akkor a visszafordulás tűnt a helyes döntésnek. Addigra kezdett világosodni, mire leértünk a sátrakig, ahol nem várt más, csak egy befagyott izotóniás ital. Aludtam még pár órát, aztán elgyötörten levonultunk a hegyről, hogy én három nappal később a Mistin bizonyíthassak.

Nedeczky Júlia hegymászó, hegyi vezető, pszichológus és zenész vagyok.

26 éve foglalkozom hegymászással, álmom és célom volt, hogy a Himalája hegyein nyolcezres csúcsot mászhassak, mindezt természetes módon, serpák és mesterséges oxigén segítsége nélkül. És megadatott!

Az áldozathozatal a feltétele annak, hogy magasabb szintre lépjünk, meghaladjuk önmagunkat, és az ezzel járó öröm hosszú távon fennmaradjon. Egy nagyobb szabású tett – ilyen például egy hegy megmászása – beépül, és növeli az önbizalmat. Minél nagyobbat lépünk kifelé a komfortzónából, annál nagyobb az énfejlődés lehetősége. A hegymászás számomra a legintenzívebb személyiségfejlesztés.

Hogyan kerül egy nő a magashegyek zord világába, hogyan kezelem a félelmet, mi visz tovább a legnehezebb helyzetekben? Milyen az élet 8000 méter fölött, mit eszünk és iszunk ott fönt, mi a jó a szenvedésben, és mit érzek egy ilyen magas hegycsúcs tetején állva? Szívesen megosztom veletek a tapasztalataimat és az élményeimet, válaszolok a kérdéseitekre.

Turi László vagyok, barlangi- és felszíni túravezető, barlangi idegenvezető, oktató. Már gyermekkoromban is igyekeztem minden szabadidőmet a természetben tölteni. Tizennégy éves korom óta járom a magyarországi hegyeket, barlangokat, valamint külföldön is megfordultam több hasonló helyszínen. Később ismerősök, baráti társaságok és egyesületek számára vállaltam barlangi és felszíni túraszervezést, valamint túravezetést.

Az elmúlt 30 év alatt nagyon sok érdekes eseményben és élményben volt részem, felszínen és barlangban egyaránt. Elhivatottságom egyik alappillére a szabadidő élményekben gazdag, vidám és hasznos eltöltése, amit legfőképpen saját tapasztalatainkon és érzékszerveinken keresztül, személyesen élhetünk meg. Ezért találom fontosnak, hogy az ember ne feltétlenül csak a négy fal között, a szakirodalom egy helyben történő olvasásával, hanem inkább a természetes környezetbe kimozdulva, maga fedezze fel és ismerje meg az őt körülvevő valódi világot. Amikor csak teheti, menjen, utazzon, lásson világot, szerezzen élményeket, találjon igazi barátokra.