Sziasztok, Camino Steve vagyok.
Négy zarándokút áll a hátam mögött és a nevemet is a Camino-n kaptam a ma már második, egy kanadai családomtól. Nem vagyok elvakult Camino hívő, sőt, azonban hiszem és vallom, hogy az ezoterikus rózsaszín mázzal történő leöntés nélkül is tökéletesen működik az Út, hogy életem egyik legjobb döntése volt elindulni rajta és az sem véletlen, hogy más zarándokutakat is megismertem az évek során. Ma, amikor a zarándokutak teljesen elturistásodnak, egyre nagyobb a tömeg és egyre kevesebb ember indul el az alap, azaz vallási céllal, vagy nézi meg a mesés templomokat, műemlékeket az út során, akkor  zerintem még fontosabb, hogy miképp tudunk kiszakadni a mókuskerékből, megtalálni magunkat, válaszokat kapni kérdéseinkre. Azoban egy biztos: az Út sohasem fogja megoldani a problémáidat, csak felszínre segíti a válaszokat, de a megoldás, azaz a feladat a tiéd!

Sztori: Egy éjszaka azt álmodtam, hogy szeretett édesapám – aki 10 évvel ezelőtt örökre elaludt – a Világ-vége oszlopnál vár rám. Az álmokra ritkán emlékszünk igazán, de ezt olyan kristálytisztán láttam, mintha egy hatalmas mozivászonra vetítették volna. Világ-vége oszlop? Akkor még azt sem tudtam, hogy egyáltalán létezik-e olyan… A Google keresője azonban megmutatta, hogy igenis létezik. Ültem csendben hosszú percekig, néztem a monitoron az oszlop képét a mögötte távolba tűnő kék óceánnal és éreztem, a szemem megtelik könnyel, a szívem pedig összefacsarodik. Nem értettem és nem tudtam, mi történik velem… kivéve egy dolgot: elmegyek oda bármi áron és bármi történjék is, mert édesapám nem várhat ott rám hiába. Így elindultam Európa legnyugatibb csücske felé, a Fisterrában található oszlophoz, ahol nem mellesleg az El Camino zarándokút is véget ér, ám 100 zarándokból 95 mégsem megy el addig. Persze, ennek okát sem tudtam még akkor. Valahogy az első lépéssel együtt elindultak belőlem a szavak és mondatokká, fejezetekké, majd egy könyvvé álltak össze, mert az út alatt írt blog, majd az előadásaim is  megmutatták, hogy tudok általuk adni, hogy történetem másokat is inspirál, vagy segít nekik.
Nem tanácsolok semmit, csak mutatok egy lehetőséget és annak következményeit. Azt, hogy mi lendítethet át a holtponton, mennyi minden képes megváltoztatni az életedet, mit tanulhatsz belőle, mit jelent az igazi barátság, mi az ára és az ajándéka a kitartásnak és a hitnek.

Próbáld ki! Hátha beválik. Mert ha nem kelsz fel reggel, nem veszed fel a hátizsákodat és nem kelsz útra, ne is csodálkozz vagy panaszkodj, hogy sohasem éred el a célt!

Facebook
Honlap
Instagram
Könyv: Camino Steve, egy álom nyomában…
YouTube

„Egy zarándokút a civil létezésünkből való kilépés!”
Én 2013 végén nagyon úgy éreztem, hogy ki kell lépnem a civil létezésemből és ekkor vettem meg a repülőjegyemet Spanyolországba. Illetve, a másik gondolat, hogy mindenki azért induljon zarándokútra, mert ott jó eséllyel találkozik egy olyan emberrel, akinek fontos mondanivalója van számára. Nekem sikerült megtalálni őt egy hamburgi középiskolai tanár személyében. Mathias német irodalmat és művészettörténetet tanít egy középiskolában. Ő mesélt nekem először a világ legszebb túraösvényeiről és inspirált az új életcéljaim kitűzésében. Ő az az ember, akivel nekem a Camino alatt találkoznom kellett! Ha mindenki ilyen beállítottságú lenne, csak mosoly és nevetés jellemezné az embereket és egy sokkal jobb világban élnénk.
A világ legszebb túraútvonalait, gyalogos ösvényeit és zarándok útjait járom azóta. Sok mindent átértékelve akkor döbbentem rá egész egyszerűen, hogy rossz irányba tartok és totális hátraarc után teljesen új utakon indultam el a szó átvitt és fizikai értelmében is. Azóta hatalmas csodává változott az életem és szeretném, ha ez az újonnan megismert életérzés még sokáig tartana és nem szeretnék többet letérni erről az ösvényről.
Illetve gazdagabb lettem továbbá egy komoly tapasztalattal is: minél nagyobb terhet cipelsz, annál nehezebb a csomagod! Az életed csomagja! Az ember birtoklásvágya egyben megszabja az egyes emberek korlátait is! Pedig az életben a kevesebb teher lehetővé teszi, hogy TÖBB legyen az életed!

Minél nehezebb a csomagod, annál nagyobb a veszélye, hogy megsérülsz vagy megbetegszel, illetve annál lassabban haladsz! A hosszú távú túrázás egy tökéletes vetülete annak, hogyan is tehetsz többet, de kevesebbel!
Megtanít arra, hogy mi fér bele a csomagodba és mi nem.
Mi az, ami szükséges az ÉLETEDBEN és mi az, ami egyáltalán nem!

„Nem mindenki elveszett, aki vándorol!” (Tolkien)

Sziasztok, Ferenc vagyok, idült caminoholista és “zarándokúttörő”.
Korábbi életemben a FUNZINE Média alapítójaként és kreatív igazgatójaként csapott le rám az életközepi válság, amire a gyógyírt az első, 2010-es Camino-m jelentette. Akkor fertőződtem meg a Camino zarándokutak szellemiségével és tett olyannyira addikttá, hogy azóta közel 6.000 kilométert “sétáltam” különböző Camino útvonalakon (minden évszakban, így télen is), valamint egy idő után arra is ráébredtem, nekem egy “kicsit” több dolgom van ezzel az egésszel, mintsem csak egyszerű “felhasználóként” évről évre élvezni az előnyeit.
Ennek hatására 2015 őszén – minden hidat felégetve magam mögött – elindultam egy lakókocsival Spanyolország irányába, hogy megtaláljam a választ arra a kérdésemre, hogy mi is az én Életfeladatom a Camino utakkal kapcsolatban? Ez a Válasz végül Portugáliában érkezett meg, ahová amúgy egyáltalán nem terveztem menni. De, mint mondják: “Isten útjai kifürkészhetetlenek”. Ott ébredtem rá, hogy jelenleg nem létezik egységes és átfogó adatbázisa az ÖSSZES európai zarándokútnak. Miért fontos ez? Mert összességében 100.000 kilométernyi kijelölt Útról beszélünk! Odakint 2 éven át gyakorlatilag minden szabadidőmet ennek az adatbázisnak az “összegereblyézésével” töltöttem.
2017 májusában azért tértem vissza Magyarországra, mert teljesen egyértelművé vált számomra, hogy ezt az adatbázist és komplex zarándoknavigációt magyarokkal kell megteremtenem. 2018 nyarán meg is találtam mindehhez a legtökéletesebb partnert, azt a térinformatikai mérnök csapatot, akiknek a Nav’n’Go – jelenleg iGo néven futó – autósnavigációt köszönheti a világ.
2018 januárjában. a zarándokút adatbázis építése közben “szúrt szemet” egy ponton, hogy míg a szlovén Szent Jakab zarándokút „fanatikusai” egészen a magyar határig kijelölték a saját “Camino-jukat”, a Jakobova Pot-ot, addig ez a végpont egyelőre csak úgy “lóg a levegőben”, ugyanis semmilyen összeköttetésben nincs Budapesttel. Ekkor kaptam az “elhívást”, az inspirációt (gyakorlatilag, mintha egy komplett csomagot “töltöttek volna le odafentről” nekem) a Via Pannonia megteremtésére. Nehéz mindezt jól értelmezhetően átadni (remélem, az előadásomon sikerül majd azért), de egyszerűen KÉSZEN kaptam az egészet. Semmifajta tudatos tervezés, “okoskodás” nem volt benne: kristálytisztán jött a név, az útvonal és az, hogy meg kell alapítanom azt az egyesületet, aki ezt az “új” zarándokutat gondozni fogja.
A Járatlan Utak Fesztiválon tartott előadásomban a fentiek “bővített, rendezői változatát” hallgathatjátok és tekinthetitek meg.
Jó Utat, Buen Camino mindenkinek, aki megtisztel majd a figyelmével!

Üdvözlettel,
Novotta Ferenc
A Via Pannonia Egyesület elnöke

Rádióinterjú
Egyéb háttér videók:
https://www.youtube.com/watch?v=pYWC8ENHJiM
https://www.youtube.com/watch?v=t8vbwshAD40
https://www.youtube.com/watch?v=SeTz3TfRm50