Magamról

Mi az Út, miért vágyakozunk sokan, hogy útra keljünk, majd megérezve ízét újra és újra megtegyük? Mik azok a hatások, amik némelyikünket hajtanak, míg másokat visszatartanak, eltántorítanak? Mi az, amit keresünk és mi az, amit útközben találunk?

Egyáltalán képesek vagyunk-e meglátni és felismerni, ha szemünk elé kerül az, amiért annak idején elindultunk, hiszen mikor az első óvatos lépéseket megtettük, mind csak egy érzést követtünk, egy megfogalmazatlan vágyat, egy felvillanó késztetést.

Az Út során mind változunk, alakulunk, csiszolódunk. Talán egy idő után már nem is számít, mi indított el minket, mivel próbáltuk Önmagunk előtt igazolni első óvatos vagy utólag visszatekintve éppen meggondolatlannak tűnő lépéseinket, hisz az egész jelentőségét veszti azon felismerés tükrében, hogy már csak az Út számít, amin elindultunk. Az Út, amit a sors kirótt ránk, az Út, amit végig kell járnunk, hogy megtudjuk hová is vezet.

Nem a test vágyakozik az útra hanem a lélek. A test csak a lélek (és az elme) vágyát igyekszik megvalósítani. Ebből kifolyólag az Út bár sokszor fizikális síkra is kivetül, valójában a lélek útja. A lélek útja, egy spirituális út ami által megtapasztalunk és tanulunk. Ráébredhetünk kik is vagyunk valójában, mit is keresünk, honnan jöttünk és merre tartunk…

Tomori László /Transcendent Voyager/ vagyok, 48 éves. Foglalkozásomat tekintve „infonomád”. Webszájtokat, 360-as fotókat, VR túrákat, 360-as és „overcapture” filmeket készítek. 3 kontinensen és két nagyobb szigeten vándoroltam és/vagy éltem eddig különböző körülmények között, követve egy késztetést, egy halvány érzést. Visszatekintve életem különböző szakaszaira, már tudom, hogy több volt/van bennük mint céltalan bolyongás. Valójában, ha bármelyikünk képes az elméjét huzamosabb időre lecsendesíteni, majd tiszta elmével visszatekinteni az élete bizonyos történéseire, a történések együttes folyamatára, hamar felfedezhetünk bennük összefüggéseket, amik érdekes felismerésekhez vezethetik a “szemlélődő utazót”.

Nem tartom fontosnak saját személyem hatását a világ folyására, csak egy vándor vagyok, mint mindannyian. A bennem megfogalmazódó gondolatok mindannyiunkban megfogalmazódnak előbb-utóbb hisz mind egyazon cél felé tartunk, egymást néha keresztező közeli ösvényeken…