Magamról

Nem félsz? – ez a leggyakoribb és legnehezebben megválaszolható kérdés, amit kapok, amikor az utazásaimról mesélek. Voltam egy évig önkéntes Litvániában az EVS-nek köszönhetően. Majd stoppoltam három hónapig először 150 euróval, majd anélkül. Ezután végigsétáltam az El Camino-t és végül részt vettem két tíznapos meditációs elvonuláson is.

Tehát a kérdésre a válaszom: a helyzet az, hogy félek is, meg nem is. A félelmet soha sem lehet kiiktatni. Az minden új helyzetben jelen lesz. Az önkéntesség, a stoppolás, a Camino, de még az elvonulás előtt is féltem, hogy milyen lesz. Most pedig ez az előadás van porondon. A kérdés innentől kezdve nem az, hogy félek-e, hanem az, hogy: mitől?

Ma már nem attól félek, hogy megcsináljak valamit, hanem attól, hogy elszalasztok egy lehetőséget valamilyen új dolognak a megtanulására. A legfontosabb tapasztalat, amit ezek alatt az utak alatt szereztem, hogy hogyan kezeljem ezt a félelmet. Az első alkalommal, amikor angolul kellett megszólalnom remegett kezem-lábam. Az első stoppolásnál (vagy akármelyik másik útnál) úgyszintén. De még akkor is, amikor a legelső bejegyzésemet osztottam meg. A legszórakoztatóbb az, hogy egyik helyzetben sem volt kisebb a félelmem, viszont sok gyakorlás és tapasztalat után, mindegyiken túllendültem.