Egy 33.000 kilométeres autós túrának nem mertem volna tapasztalat nélkül nekivágni. Engem zsebeltek már ki a buenos aires-i metrón, volt kisebb motorbalesetem Laoszban, robbantam le autóval Tádzsikisztánban, ültem egy fillér nélkül a görög tengerparton. Ezek mind kellettek ahhoz, hogy 2018-ban belevágjunk a Budapest-Szingapúr autós kalandba. Felkészülés és további tapasztalatgyűjtés érdekében még év elején elindultunk a Budapest–Bamako rallyn is. Ez számunkra egy hathetes túrát jelentett januárban és februárban, majd június közepén elindultunk Budapestről Szingapúrba. Közben sem fogtuk fel, hogy milyen messzire indultunk… Volt egy terv a fejünkben, egy országlista, de ezenkívül minden közben alakult. Evelin összeállított egy roadbook-ot, amiben benne voltak pl. az árfolyamok, egy nyomtatott térkép, Unesco világörökségi látnivalók listája stb., de közben dőlt el minden (a konkrét útvonal, hol alszunk, mit nézünk meg, melyik határátkelőhöz megyünk), ahogy haladtunk kelet felé. Többször fürödtünk tóban vagy tóból/folyóból kimert vízzel, ragadtunk be trágyaföldön, megmentettünk egy bárányt, láttunk égi temetést Tibetben, etettünk kóbórkutyákat Malajziában.
Hat hónappal később elértük Szingapúrt. A tény, hogy az útnak vége van, sokkolóbb volt, mint az, hogy végül milyen messzire is jutottunk autóval.
A Járatlan Utakon Fesztiválon megprobálom fél év és 33,000 kilométer kalandjait összefoglalni!
