2003/04-ben két teljes szemesztert töltöttem az Universitat Politecnica de Valencia egyetemen. A közös építészeti projektek, feladatok, az aktív éjszakai élet, reggelekig nyúló fieszták, tematikus házibulik, Erasmus találkozók, közös kirándulások tették lehetővé, hogy rengeteg európai barátra szert tegyek. Mély, igazi barátságok alakultak. Spanyolországban éreztem magam először valóban szabadnak, ahol sokszor mezítláb mentünk még a bankba is. Az előadáson mesélek nektek a spanyolokról és az Erasmusos életről. Létezik-e magát spanyolnak valló ember vagy csak katalán, madridi, gallego, baszk, aragón, andalúz? Milyen ételeket esznek? Honnan alakult ki a tapas? Mikor kelnek és fekszenek? Miért gyújták fel las Fallas ünnepen utcákon a szobrokat? Hogyan szórakoznak? Mi az a bótellon? Miért parkolnak autókkal egymásra? Mit jelent náluk a vasárnapi ebéd? Hogyan köszöntik egymást? Miért nem beszélnek angolul?
2005/06-ban az egyik francia eramuszos barátnőmmel a tanulmányaink lezárása után északabbra vettük az utunkat és Londonba költöztünk, hogy elsajátítsuk az angol nyelvet. Abban az esztendőben szintén megismerkedtem a világ minden részéről csodálatos emberekkel, akikkel felejthetetlen időt töltöttünk együtt. A kalandos útra két nagy bőrönddel, egyirányú repjeggyel és ötvezenzer forintnyi fonttal indultam. Erről is mesélek bővebben, hogyan sikerült szuperolcsón London legmenőbb templomát a Regens Park mellett kibérleni lakásnak? Hogyan találtunk egy hét alatt munkát? Hol lehet könnyen azonnal hasonszőrű barátokra lelni? Francia barátnőm egy év után talált egy ausztrál férjet és összeházasodtak. Csodaszép esküvő volt. Én hazajöttem végül.