Motorral tízenpárezer kilométert túráztam az Alpokban és környező országaiban, nomádkodtam az Azori-szigeteken, stoppoltam a Balkánon (is), önkénteskedtem Mallorcán…. Majd eljött a nagy nap amikor lefoglaltam a jegyet Ázsiába.
Közel 3 hónapot töltöttem Keleten. Nem, nem nyertem a lottón. Önkéntes munkával és kanapészörfözve csökkentettem a kiadásaim. Például vietnámi nyelviskolában és thaiföldi vendégházban is segítettem szállásért cserébe.
A hazaúton már megfogalmazódott a következő úticél: Dél-Amerika.
Kb. 60 ezer forinttal a zsebemben érkeztem Chilébe. Kirándultam Argentínában, Peruban és Bolíviában is.
Megtapasztaltam életemben először milyen a földrengés, keltem át sivatagon, s túráztam 4 ezer méter felett, ahol már az úgynevezett hegyi betegség (oxigénhiányos állapot) tüneteit csak a koka tea csillapította.
Késöbb a Karibi-partvidéken “hátizsákoztam”, ahol legyőztem a víztől való félelmem, teknősök és ráják között úszkálhattam miközben Jack Sparrow is feltűnt a parton. 😉
Az Út tanított meg arra, hogy ne felejtsem el becsülni a számunkra megszokott mindennapos luxust, például hogy ivóvíz folyik a csapból, hogy higgyek, mert mindig van megoldás, még ha elsőre kilátástalannak is tűnik a helyzet, hogy kellő nyitottsággal mindenkitől tanulhatunk, hogy felesleges olyan sok tárgyhoz ragaszkodnom, hisz egy hátizsáknyi holmi is elég a mindennapokhoz.
Ha kíváncsiak vagytok az Útra, találkozzunk a Járatlan Utakon, ahol az élményeken túl kaphattok tippeket, bátorítást az elinduláshoz, és a kérdéseiteket se felejtsétek otthon!
