19 évesen töltöttem először több időt külföldön, ahol levált a köldökzsinór. Annyira tetszett az új tapasztalása, hogy 20 évesen otthagytam a főiskolát, és elindultam a nagyvilágba. 7 éven át próbáltam beilleszkedni ebbe a társadalomba. Ezalatt az idő alatt 6 országban éltem és dolgoztam, majd elegem lett abból, hogy elvileg boldognak kéne lennem, de nem vagyok.
Olyan lelki gyötrelemmel járt nekem a korlátok között élés, hogy egy nap elindultam autóstoppal Európában, ahol annyit tanultam magamról, hogy nem sokkal később már hajót stoppoltam, és keltem át az Atlanti-óceánon. 1 év alatt átstoppoltam Közép-Amerikát, bejártam Dél-Amerika egy részét, és Mexikóban horgonyoztam le.
El kellett vesszek, hogy megtaláljam önmagam. Az utazás legszebb emlékeiről nem készülnek képek.
Hadd meséljem el, hogy az én kalandom ugyan izgalmas, azonban a hangsúly a lelki utazáson volt a kezdetektől. Számomra sosem az volt a fontos, hogy hány országban jártam, miket láttam, és mennyi képet tudok megmutatni, hanem az, hogy mit tanultam.
