Latin-Amerikák!!! 2012-ben jutottam el először az amerikai kontinensre, azon belül is Mexikóba. Egy azt hiszem örökre szóló szerelem született itt Közép- és Dél-Amerika iránt. Azóta rövidebb utakon bejártam Panamát, Costa-Ricát, Kubát és Grenadát. Ezek 2-3 hetes kiruccanások voltak, megtervezve, mégis picit szabadon hagyva. Ha ilyen rövid időre tudsz csak kiszakadni az itthoni életedből, azért érdemes utána nézni, merre is vigyen kint a lábad.

A nagy utam 6 hónapig tartott Argentínától Kolumbiáig. Na itt, ha szerettem volna, se tudtam tervezni. Egy-két helyszínt kivéve mentem, amerre sodort az út. Sokszor kellett azt a döntést meghozni, hogy egy kihagyhatatlan helyet én mégis kihagyok, de azt hiszem, egyiket sem bántam meg. Minden nap döntéseket kell hoznod, de ezek olyan magától értetődőek voltak, hogy nem volt bennem kétség merre menjek, mit nézzek meg és mit hagyjak ki. Mindegyik helynek egyedül indultam neki és útközben találtam társakat. És minden ország tartogatott meglepetést.

Sokan láttatok már biztosan képeket a Salar de Uyuni sósivatagról, de azt biztosan nem tudjátok, hogy kesztyű és sapka nélkül ne induljatok neki ennek a túrának.

Gyere el és beszélgessünk egy jót. Kérdezz és mi felelünk. 😀

Jó pár évvel ezelőtt felmondtam fix állásomat, elköszöntem az itthoniaktól és egy hátizsákkal elindultam, hogy egy évig Kolumbia fővárosában, Bogotában éljek. Az egy év alatt elkezdtem egyre jobban megismerni az országot, a kultúráját és azokat a fantasztikus embereket, akik egyébként nem csak, hogy a világ legboldogabb embereinek vallják magukat, de tényleg azok is. Egy év után aztán megtörtént az, ami Kolumbiában a legnagyobb veszély. Teljesen elvarázsolt, magával ragadott és már nem engedett. Akkor nem is tudtam tőle elszakadni és maradnom kellett. Így lett az egy évből két és fél év és egy életre szóló kötődés. Kolumbia a mai napig a szívemben él és marad is örökké, mint hazám után örökös második otthonom.

Sztori: Latin-Amerika közlekedés: a buszsofőr, aki a legnagyobb forgalomban cikázott ide-oda a sávok között, szedte fel, rakta le az utasokat, miközben a kormánykerékre terített újságpapíron rejtvényt fejtett.

Az életünk az utazás, eddig 75 országban jártunk közösen, de külön-külön is sokat utaztunk. Leginkább az egy-két hetes hátizsákos városnézős utazások állnak hozzánk közel, de éltünk is már külföldön hosszabb ideig. Az utakat mindig magunknak szervezzük, igyekszünk a rendelkezésre álló rövid idő alatt a legmélyebben megismerni az adott ország kultúráját és megtekinteni a legfontosabb nevezetességeket.

Sztori: Több alkalommal is jártunk már Latin-Amerikában, most egy kéthetes utazásunk tapasztalatait szeretnénk megosztani, melynek során Brazíliát, Paraguayt, Argentínát és Uruguayt fedeztük fel.

Két évvel ezelőtt úgy döntöttem, mindent hátrahagyva valóra váltom az álmomat és egy hátizsákkal elindultam Dél-Amerikába. Nem tudtam, meddig maradok és azt sem, hová jutok el. A kiruccanásból egy kilenc hónapon át tartó utazás kerekedett ki. Öt ország érintésével átszeltem a kontinenst a legdélebbi pontjától a Karib-tengerig haladva. Természetesen bejártam a klasszikus turistacélpontokat, ám itt egy egyszerű nyaralásnál sokkal többről volt szó. Eldugott helyeken is jártam és kicsit megismertem az itt élő embereket, ezáltal pedig emberi sorsokat is.

Közben az álom is beteljesült: gyalog jutottam el Machu Picchuba, hogy a mellette magasodó hegyről tekinthessek le a lábaim előtt heverő fenséges város romjaira. Azonban az utazástól ennél sokkal többet kaptam. Esőerdő, sivatagok, tűzhányók, magashegyek, homokos tengerpart… megannyi felejthetetlen élmény.

Blog
Facebook

Sztori: Iquitos, az esőerdő szívébe zárt város közelében kirándultam épp. Délutánra az idő kezdett rosszra fordulni. A főútra visszaérve épp sikerült leinteni egy tuktukot, amikor – a hely nevét nem meghazudtolva – elkezdett ömleni az eső. Én is és a tuktuk sofőrje is bőrig áztunk. Így szálltam fel az egyik, a város felé tartó buszra. Egy darabig minden rendben volt, de egy idő után feltűnt, hogy valami nincs rendben a busszal. Sejtésem hamar beigazolódott: a sebességváltó kiszakadt a helyéről. A jegyszedő hölgy (minden buszon van egy) állt rá a rögzítésre és így evickéltünk el az első műhelyig. A szerelő egy hegesztőpisztollyal felugrott a buszra és gyorsan vissza hegesztette a sebváltót tartó konzolt, amíg az utasok, velem együtt, azt lestük, jön-e másik busz, amire átpattanhatunk. Erre azonban már nem volt szükség, pár perc múlva indultunk is tovább.