A hobbimat és szenvedélyemet munkává alakítva a teleket az osztrák Alpokban, míg a nyarakat a Balatonnál töltöttem, köztük elég időt adva utazáshoz, kalandozáshoz, felfedezéshez. Majd a munkából karrier lett és bolygón átívelő lehetőségek. A mehetnékem és nyugtalanságom pedig már-már a függőség határait súrolta, mikor egy majdnem teljesen ismeretlen holland csapat lakóbuszába beszálltam, hogy felfedezzük Afrikát. A lelki megrázkódtatásokkal teli út során tettem fel magamnak először a kérdést: kalandvágy vagy menekülés ez? Nyitottság a világ felé vagy belső bezárkózás? Még jobban a mindfulness meditáció és a jóga irányába fordulva meg is kaptam rá a választ: az önismeret rögös útja. Hozzáállás kérdése, hogy mi mindezt hogyan éljük meg, dolgozzuk fel és mit viszünk magunkkal. Én magát a felismerést: a tudatosságot választottam és az alkalmazkodóképességet az állandóan változó környezethez. Közel 10 év után ma már felismerem, mikor menekülés az indíttatás és bátran megnyílok az ismeretlen élményeknek bízva önmagamban, hogy bárhogy is történik, az csak a fejlődésemet szolgálja.

Hogyan kerültem 6 év külföldi élet után a teljes lelki összeomlás határára? Hiszen látszólag mindenem megvolt. Sok országban, sok jól fizető munkám volt. Légiutas kísérő, személyi asszisztens felsővezetőknek, professzoroknak az oxfordi egyetemen…stb. Majd a svédországi évem alatt már ki sem tudtam kelni az ágyból. Depresszió, álmatlanság, alvási bénulás.

Ekkor jött el az a pillanat, hogy vagy így, vagy úgy, de véget kell vetnem ennek. Viszont a kihívásokkal teli utat választottam. Elkezdtem a pszichológia felé fordulni, haza költöztem egy évre, kirúgtam a folyton csaló 5 éves párkapcsolatomat, elkezdtem edzeni, elértem egy 20 éves célt, de ez sem volt elég.

Így 2015 nyarán stoppal bejártam Európát, hajóstoppal átszeltem az Atlanti-óceánt, majd több mint 1 éven át hátizsákkal jártam Latin-Amerikát. Mintha rakéta üzemmódra kapcsolat volt a személyiség fejlődésem. Annyit tanultam útközben magamról, a világról, levetkőztem gátlásokat, korlátozó hitrendszereket, beleszerettem abba, aki vagyok, az életbe, függetlenítettem a boldogságomat anyagiaktól és párkapcsolattól és még sorolhatnám.

Ez nem azt jelenti, hogy ma már nincsenek kihívásaim. Dehogynem. Csak tudom, hogy meg tudom őket oldani, illetve meg is szeretném őket oldani. Nem mástól várom a megoldást, nem hibáztatom a világot, hanem felelősséget vállaltam az életemért és teszek a belső boldogságomért.

Fráter Zsóka vagyok, biológus-botanikus, és nagyon szeretek utazni. Sok, elsősorban ázsiai országban jártam már. A szakmám is örök kutatás, összefüggések keresése, izgalmas felfedezések és rácsodálkozások. Ezt szeretem csinálni, ezek a motivációk vezetnek a lelki fejlődésemben, belső utazásaimban is.
Mióta a 30-as éveim végén megismertem Jézus által Istent, más irányba fordult életem hajója. Másként látok mindent, a környezetemet, a világot, és belső békességem már nem a külső körülményeim függvénye. Persze a hit harcát naponta meg kell vívni. Szóval mióta a Biblia napi olvasmányom lett, nagyon szerettem volna eljutni a Szentföldre. Bejárni a szívemnek oly kedves történetek helyszínét, látni azt, amit a bibliai szereplők is láttak.
De mit tesz hozzá a hitemhez egy izraeli utazás? És mit tanulhatok a szeretetről az utazásaim közben? Magamat akarom megismerni, vagy azt az Istent, akit életem Urának tekintek? Beszélgessünk az utazásaink lelki oldaláról! Nektek, nekem mit jelent a belső utazás itthon és útközben?

Az amazóniai indiánok titokzatos világát kedvelő gyógynövénykutató neurobiológusként mindig is odafigyeltem a belső utamra, arra hogy a tudatom mi mindenre képes, és a létezésünket, egészségünket fenyegető kórok ellen milyen megoldásokat tudnék találni. Amíg biológusként a laborban az agy működését, az amazóniai dzsungelben a gyógynövények gyógyhatásait tanulmányoztam, addig a személyes életemben a saját tudatom működését és a testem gyógyításának módjait a jógák és a meditáció módszereivel fedezem fel. De ahhoz nem kell különösebb módszer, hogy észrevegyük magunkon a hosszú utazások átformáló hatását, hogy a naponta érkező változatos próbatételek miként tesznek egyre tisztábbá, egyszerűbbé, alázatosabbá és rugalmasabbá. A belső utam akkor is kanyarog, ha épp nem mozdulok. Manapság kevesebbet utazom, több dél-amerikai lehetőséget elengedtem és lecseréltem a hazai meditációs párnámon való elmélyülésre, mert épp nem a külső díszlet változásában láttam az izgalmas felfedezések forrását. De ez bármikor változhat, hisz a gazdagító élmények és a felfedezések lehetősége ugyanolyan bőséges lehet kint is – bent is, itt is – ott is.

Pszichoterapeuta (és fotográfus) vagyok, számomra a lélek útjai portrékon, élethelyzeteken keresztül nyilvánulnak meg. Ehhez az egyik legjobb lehetőség az idegen világokban való elmerülés.

Mikor célszerű utazni (leszámítva azt, hogy mindig), milyen lelkiállapotban, milyen háttérrel magunk mögött? Mint pszichoterapeuta és fotográfus – remélem – elég jól átlátom azokat az élethelyzeteket, amikor nincs helye az otthonmaradásnak. Lehet a lakásban, odahaza is épülni, alakulni, de véleményem szerint nincs jobb annál, ha szokatlan környezetben, új – netán idegen – arcok között próbáljuk meglelni saját személyiségünk eddig fel nem tárt, rejtett tartalékait.

Sztori: Az én belső utam a buddhizmus ösvényein vezet. Más ezt itthon élni és gyakorolni és más a helyszínen. Amikor Lehben (Ladakh – Nyugat-Tibet) leszállt velem először a repülőgép, leguggoltam, megérintettem a talajt és sírva fakadtam. Tudtam, otthon vagyok.

Baross Panni vagyok, utazó, blogger, jógaoktató és utazásszervező. 2016 őszén indultam egy hátizsákos utazásra, egy útra szóló repjeggyel Nepálba. Fél évre terveztem az utazást, közel három év lett belőle, amiből kettőt már expatként egy malajziai szigeten, Penangon töltöttem.

Ahogy az elindulásom, úgy az utazásom sem volt logikus, tervezett, vagy ésszerű. Olyan volt, mintha felültem volna egy varázsszőnyegre, amiről nem tudtam, hova tart, csak hagytam, hogy vigyen, telve az ismeretlen iránti bizalommal. És hogy mit tanított nekem ez az áramlás a világban, arról fogok Nektek mesélni a kerekasztal-beszélgetésen.

Blog: https://www.facebook.com/Travelandyoga/