Dr. Valiskó Gyöngyi (Valis) vagyok, végzettségemet tekintve gyógyszerész/közgazdász, a magányosbolyongó blog szerzője.

Vannak utazók, akik egy hirtelen revelációnak köszönhetően indulnak neki a világnak, akár gyökeresen szakítva addigi életükkel, néha azért, mert valami elől menekülnek, néha azért, mert valamit keresnek. Én azok közé tartozom, akikben az utazás valószínűleg genetikailag kódolva lett (DRD4-7R?). Mondhatjuk, hogy az utazás számomra életforma/szenvedély/függőség. Önállóan először 17 évesen indultam el hátizsákkal világot látni, azóta 116 országba jutottam el, van ahová úgy hozta az élet, többször is.
Első kenyai utamon szerettem bele Afrikába, amire semmiféle racionális magyarázatot nem tudok adni. Én is látom, amit mindenki (szegénység, szemét, kolduló gyerekek, korrupció stb.), mégis határtalan boldogsággal tölt el a vörös föld, az emberek, a táj és az állatok látványa. Nekem így aztán mindig Afrika az elsődleges célpont, csak van, hogy végül máshol kötök ki.

Afrika a maga 54 országával a második legnagyobb kontinens, ahol csodálatos emberekkel, lélegzetelállító tájakkal, cuki állatokkal, még élő tradíciókkal, törzsi kultúrákkal, maszkos szertartásokkal találkozhat az utazó. Még is kevesen merik vállalni az utazást, mert többnyire csak a negatív híreket hallják a médiában: háborúk, ebola, szegénység, bűnözés. Nem tartozik a legkönnyebben/legolcsóbban utazható kontinensek közé, a turista ösvény nagyon keskeny, ha létezik egyáltalán, de bőven kárpótol életre szóló élményekkel.

30 afrikai országban jártam eddig – utaztam a szenegáli Dakarból Bamakoba vonattal 42,5 óra alatt, voltam törzsi szertartásokon Kongóban, követtem futva elefántokat Ghánában, Madagaszkáron megmásztam a kutyáról elnevezett Peak Bobby-t, tevegeltem Maliban tuaregekkel Timbuktuból a Szaharába, sétáltam oroszlánnal Zimbabwéban, táncoltam tigrinya esküvőn Etiópiában, Beninben vudu szertartásokon vettem részt, Zambiában kenuztam a Zambézin, végigettem egy mangó ültetvényt Elefántcsontparton, Ruandában gorilla bébik játszottak a lábamon, raftingoltam az Níluson Ugandában, másztam dűnéket Namíbiában, bálna gyerekeket lestem Mozambikban, Szudánban az 52 fokban itattam a tevéket a sivatagban, laktam pigmeusoknál Kamerunban és bejártam a Zöld-foki Köztársaság 7 szigetét.

Siposhegyi Zoltán vagyok, híradós, külpolitikai újságíró és szakértő. Az ELTE-n végeztem politológiát, de jártam egyetemre Spanyolországban és Indonéziában is. Szakterületem kezdetben a Közel-Kelet és a terrorizmus volt, de a spektrum egyre inkább tolódott Afrika felé.

Karrieremet az M1-nél kezdtem, de most már két éve Európa legnagyobb hírcsatornájának, az Euronewsnak a csapatát erősítem. Az elmúlt években tudósítottam európai terrortámadásokról és jártam kormánydelegációval Szudánban. Így láthattam a világtól szinte teljesen elzárt Meroé piramisokat.

Azon kevesek közé tartozom, akik dolgoztak Magyarország két legnagyobb afrikai segélyszervezetének. Az Afrikáért Alapítvány segítségével feleségemmel tavaly egy hónapot töltöttünk az észak-tanzániai Namangában, ahol leraktuk egy önkéntes misszió alapjait és közösségi finanszírozásból kutat furattunk a falunak. A Magyar Afrika Társaság színeiben pedig a Globo TV tudósítójaként számoltam be minden létező, hazánkban rendezett afrikai eseményről, politikai egyezményekről, diplomáciai találkozókról és kulturális estekről. Eközben pedig Szudán budapesti nagykövetségének munkáját is segítettem.

Eddig 8 szubszaharai országban jártam, de még sok meghívásnak kell eleget tenni.

Vándorboy vagyok, nem áll tőlem messze a kalandozás. Afrikához pedig kell bizonyos kalandvágy. 

A korábbi életemben is ezt tettem, független rádióztam, Buddhista Főiskolán tanultam, világutazó lettem, majd ezen fesztivál létrehozója, működtetője vagyok, s egyébként túravezetőként dolgozom több cégnek is, 33 országba már csoportokkal is voltam. Mivel 155 országban utaztam, utazásaimról, gondolataimról  a http://vandorboy.com/ blogomban olvashattok.   

Afrika nem az aminek gondolod. Hiába tanultam kulturális antropológiát, Afrika merőben más, meg közben az is aminek gondolod. Mindig meghökkent, lehangol, majd kedvre derít.  Változatos. 

Afrika blogomban http://vandorboy.com/africa-summary/  leírom hogy látom a kontinenst, ahol 38 országban jártam, s több mint 2 évet utaztam. Biztos nem egyszerű, de szemnyitogató.

A kerekasztal beszélgetésen igyekszem érdemben válaszolni a felmerülő praktikus kérdésekre.  Az érzelmes rész maradjon meg a női oldalnak.

France Mutombo vagyok, Kongóban születtem, 22 éve élek Magyarországon. 17 éve sikeresen vezetem az Afrikáért Alapítvány Nemzetközi fejlesztési és Humanitárius szervezetet. 1999 óta önállóan szervezek misszió utakat Afrikába, Kongóba, Tanzániába, Kenyába és Etiópiába.

Azért kezdtem utazni és utaztatni, hogy megmutassam Afrika emberközpontú és kulturális oldalát, melyet kevesen ismernek, mégpedig autentikus módon. Innen született a humanitárius turizmus ötlete.

“Az iszlám és a kereszténység jobban hasonlít egymásra, mint gondolnánk.” Amikor a 8. Járatlan Utakon Fesztiválon a török ünnepekről szóló előadásom közben elhangzott ez a mondat a számból, valaki hirtelen felpattant és kiviharzott a teremből. Pedig nem az a célom, hogy megosszam az embereket – épp ellenkezőleg.

Baricza Petra vagyok, a Nagy utazás blog szerzője. 9 évet éltem Törökország fővárosában egy török férfi feleségeként. Ezalatt részt vettem tanfolyamokon, dolgoztam saját projekteken és alkalmazottként, menekültekkel és diplomatákkal. Megtanultam a nyelvet, török állampolgár lettem. Utaztam szervezetten és spontán, barátokkal és egyedül. A 9 év alatt nem készült rólam egy fejkendős kép sem, senki nem próbált áttéríteni, egyetlen atrocitás sem ért. 

Én egész más perspektívából láttam a Közel-Keletet mint egy átlag turista. Nekem ez nem egy pipa volt a bakancslistámon, hanem az életem. Kíváncsi vagy az élményeimre? Gyere el a fesztiválra, beszélgessünk.

E-mail: petra.baricza@outlook.com
Blog: https://nagyutazas.online/
Facebook: https://www.facebook.com/nagyutazas.online
Járatlan Utakon profil: http://www.jaratlanutakon.hu/baricza-petra-nagy-utazas/