3 hónapra indultam 6 lett belőle. Argentínát, Perut és Bolíviát akartam megnézni, hozzátettem még másik 3 országot. Általában 1 hétre előre tudtam a 70 %-os „tervet”. Hagytam, hogy vigyen a flow. Rengeteget tanultam magamról, az életről, hogy mi fontos és mi nem, működik-e az élet görcsölés nélkül. Nem mondhatom azt, hogy 6 hónap móka és kacagás volt. De azt igen, hogy hat hónap boldogság. 

Argentína meglepett, mert azt hittem ezzel az országgal együtt rezgek. Sok argentínnal találkoztam és valahogy közösség van köztünk. De Argentína végül más arcát mutatta nekem és az első 6 hét volt az egyik legnehezebb. 

A Galápagos szigetek még a bakancs listámon sem volt, egészen Peruig, amikor is azt mondtam magamnak, hogy ha a Húsvét-szigeteket kihagytam, akkor a Galápagost nem fogom. Egy kis kutakodás után a neten, már vadásztam is a repjegyet. Később kiderült, hogy Galápagoson nem lehet olcsón utazni, így utána azt kellett kitalálnom, hogyan tudok Kolumbiában 3 hétnél tovább maradni. Kolumbiától féltem és az egyik legjobb 6 hetem lett. Egy 10 éves félelmet hagytam itt a hátam mögött egy búvár tanfolyammal. 

Használom-e azt, amit kint tanultam? Igen! Minden nap. Féltem-e kint? Veszélyes-e Dél-Amerika egyedül nőként? Nekem nem, mert szerencsés vagyok. De mindig óvatosnak kell lenned. Mások-e ott az emberek? Igen. Terápiás módszer-e a tánc? Mindenképp. Ha van kérdésed, gyere és kérdezz! Az előadás során elkalauzollak egy kis dél-amerikai körútra.