A 2020-as határzárásokkal nehéz helyzetben találták magukat az utazni vágyók, és ezzel én sem voltam másképp. Imádtam az El Camino-n gyalogolni és egy hasonló élményt kerestem, amikor eszembe jutott hogy egy lassú, lélekmelengető gyalogtúrához nem kell messzire mennem Magyarországról.

A Magyar Zarándokút Esztergomból indul – furcsa mód épp onnan, ahonnan én is indultam, hiszen ott születtem. Persze nem sok mindenkit lehet elkapni egy adott két hétre a nyár közepén, így egyedül vágtam neki az útnak. Egyedül is csekkoltam be az első szállásra, ekkor még úgy gondoltam, találkozok majd néhány emberrel az út során, ahogy Spanyolországban is nap mint nap más embereket ismertem meg.

Nem így lett – az utat végül találkozások sora nélkül jártam le, viszont napi 8 órát töltöttem saját szórakoztatásommal. Mivel más beszélgetőpartnerem nem volt, volt időm gondolkodni az elmúlt év történésein, a szép és a kevésbé szép dolgokon, mindenen, ami megnevettetett, gyönyörködtetett vagy épp stresszelt. Mindezt azzal, hogy minden nap 20-30 kilométert gyalogoltam, mindig épp csak a napi célomra fókuszálva. Az út végén pedig szinte katartikus élmény, ahogy az agy kitisztul és a szív megnyugszik. Extrém időkben, mint amilyen 2020 és 2021, talán pont ilyen utazásokra van szükségünk: nem messze az otthonunktól, de annál közelebb saját magunkhoz.