A PCT /Pacific Crest Trail, Amerika leghosszabb, a világ egyik legnehezebb túraútvonala/ hatásos, bár kegyetlen tanárnak bizonyult. Megmutatta, hogy képes vagyok hetekig ugyanazt enni, viharban hegyet mászni, 10 napig nem fürdeni, éjszaka menetelni vagy 7 liter vizet cipelni, amikor a helyzet úgy kívánja.
Túrám során elkövettem a létező összes amatőr hibát, valami csodával határos módon mégis sikerült teljesítenem a távot, talán így még izgalmasabb is volt. Itt tanultam meg igazán küzdeni a kilométerekért és itt tanultam meg értékelni minden apróságot.
4300 km nőként, fél év extrém túrázás
Elvárások nélkül indultam el Mexikóból március elsején, majd egy őrült 5,5 hónapos sírós-nevetős magashegyi hullámvasút után belül egészen más, nyitottabb emberként tértem vissza. Nem tudnám megszámolni hányszor ültem le a porba, miközben azt gondoltam: „Kész, nem bírom, nem megy tovább…”, de aztán valami mégsem engedte, hogy feladjam (legtöbbször szimplán az éhség).
Rengeteget tanított és formált az út, a legfontosabb változás azonban belül történt.
Azt mondják: „az út megadja, ami a vándornak kell”. És ezek bizony nem mindig lesznek élvezetes leckék.
Na de mit is adhat/taníthat ez a közel 4300 kilométeres vándorút?
Mi is az a „thru-hike”, mitől különleges és miért vonz több ezer embert évente?
Ezekre és ehhez hasonló kérdésekre ad választ az előadásom.
