Vonattal utazni
Ötletek vonatozást kedvelőknek
Ha eddig tartottál volna attól, hogy vonattal elindulj a világba, gyere el, beszélgess tapasztalt utazókkal és gyűjts ötleteket, inspirációt, hagyd eloszlatni a félelmeidet.
Szó lesz arról, hogy miért válaszd a vonatot más közlekedési eszköz helyett?
Mi a legfontosabb tulajdonság, amire mindenképpen szükséged lesz, ha vonattal indulsz útnak?
Hogy tudsz költséghatékonyabban utazni vasúton? Lassabb vagy gyorsabb utazási mód ez a többinél?
Fontos neked, hogy környezetbarát módját válaszd az utazásnak?
Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.
Kerekasztal előadói
Lengyel Dániel
Lengyel Dániel vagyok. 100 országban jártam már ebből 40 országot vonattal utaztam be. Budapestről indulva az északi sarkkörön túlra, Oroszországba, Törökországba, Írországba és Észak-Afrikába is jutottam már el végig vonattal utazva. Használtam már tengerentúli vasúti bérleteket is.
Mivel a munkám is ezzel kapcsolatos így teljesen aktuális információkkal tudok segíteni Európa összes országának vasúti közlekedéséről.
Perger István (A Keletiből Hongkongba)
Perger István vagyok, a Keletiből Hongkongba blog szerzője.
Ahogy a blog elnevezésből is kiderülhet, eléggé központi szerepet játszott-játszik az életemben a vonatozás, gyerekkorom óta. A transzszibériai vasúton szeltem át Oroszországot, vonattal mentem el Észak-Koreába, Tibetbe, Hongkongba, és igyekszem vonatozni mindenhol, ahol csak lehet. Vonatoztam Iránban, Pakisztánban, Türkmenisztánban, Kazahsztánban, Üzbegisztánban, Vietnamban, Egyiptomban, Törökországban, Grúziában, Azerbajdzsánban, Mongóliában is. Meg persze Európa legtöbb országában.
Vonatozni jó!
Rácz Edit
Rácz Edit vagyok. 46 országban jártam eddig. Különböző típusú utakon vettem részt, eleinte szervezett nyaralásokon, majd egyre inkább saját szervezésben jártam a világot. Természetes volt, hogy az utazásaink gyermekünk születését követően is folytatódnak. 4 hónapos babával utaztunk először még itthon próbaként, majd még mielőtt betöltötte az első életévét már külföldre is. A legemlékezetesebb és leghosszabb útjaink ötletét itt a Járatlan Utakon Fesztiválon kaptam. 2018- ban az akkor 11 éves kisfiammal vonattal tettünk egy körutat Európa 9 országában, majd 2019 ben Európa másik felét néztük meg egy 2 hónapos szintén vonatos körúttal. Mindent én terveztem, szerveztem és bonyolítottam le. Példámmal szeretnék segíteni mindazoknak akik szívesen indulnának, de valami visszatartja őket. Hogy állj neki a szervezésnek, mit vigyél magaddal és mit ne, mit tegyél a biztonságodért, honnan meríts ötleteket, ki segíthet a tervezésben és a szervezésben, hogy nézz olcsón várost és sok egyéb kérdésre válaszolok, akár olyanokra is, ami még fel sem merült benned, de a tapasztalataim alapján hasznos lehet Nektek.
Sztori: A második körutunk előtt az utazás előtti napokban nagyon besűrűsödtek a tennivalók, így az indulás reggelére hagytam a vonatjegy megvásárlását. Felpakolva cuccokkal és kajákkal érkeztünk a Kelenföldi vasútállomásra, ahol is szerettük volna megvenni a jegyünket. A pénztáros el is vitte a személyinket, majd kb 20 percre eltűnt, és mikor előkerült közölte sajnos nem tudja kinyomtatni a vonatjegyünket, mert a nyomtató nem akar működni. Ugyan ráhagytam időt a jegyvásárlásra, de az nem volt bekalkulálva, hogy még át kell mennünk a Déli pályaudvarhoz. Szerencsére aki kivitt minket az állomásra még ott volt, így elvitt minket kocsival de sajnos nagyon szorított az idő. A jegypénztárban az úr 10 perc után közölte, hogy a vonat indulásáig már nem lesz meg a jegyünk, mert az Interrail központ külfödről küldi a jegyet és ők azután nyomtatják és ez a folyamat nem “gyorsvonat”. Így már az első nap első órájában el kellett kezdenem az újratervezést. 2 lehetőségünk volt. Vagy megveszem a jegyeinket Ljubljanaba pluszban a bérlet mellé – ezt ajánlotta a pénztáros- és Ljubljanaban veszem meg az Interrail jegyünket, de mivel még aznap estére nem volt szállásunk és este érkeztünk volna meg, jobbnak láttam az aznap esti vonatra hálókocsi kiegészítő jegyet venni az Interrail bérlet mellé így megoldva a szállást és azt, hogy reggelre érünk oda, így nem veszítünk napot, és napközben még el tudtam pár dolgot intézni. A hálókocsit úgysem próbáltuk tavaly. Viszont aznap muszáj volt elindulnunk, mert a jegy 12 éves korig ingyenes és a kisfiamnak másnap volt a 12. születésnapja. Csak akkor utazhat ingyen, ha megkezdi az utazását a szülinapja előtt. Kicentiztük…. Este fáradtan, de boldogan szálltunk fel a vonatunkra Kelenföldön.
Zita és Árpi (360fok bringa, Honeymoon around the world)
Zita és Árpi vagyunk, egy házaspár, három boldog pici gyerek szülei. Az utóbbi időben így már főleg csak velük utazunk, és így jött elő újra a vonatos utazás.
Őelőttük a leghosszabb vonatutunk egy Chennai -> Varanassi, 40 órás vonatút volt, amit egyébként a tatkal rendszerrel vettünk meg. Sokat utaztunk így Indiában: megérkeztünk valahová reggel, ott pénztárnyitáskor megvettük ezt a fajta last-minute jegyet egy következő nap este induló vonatra, ami éjszakai vonat volt, és amiről másnap reggel szálltunk le egy következő indiai városban.
Persze Európában is sokat vonatoztunk az utóbbi években. Tavaly három pici gyerekkel vonatoztunk haza Franciaországból egy alpesi megállóval. Aztán volt a véges szabadságkeret miatt egy vonatozássak sokszor megszakított, három részletben végrehajtott Budapest->Adriai-tenger kerékpártúránk is, ahol már nem csak a 3 gyermeket (ekkor voltak 1,3,5 évesek), hanem két e-bringát is vittünk, rajtunk 2 gyereküléssel, no meg 2 utánfutóval. Összesen 6 gyereket is el tudtunk volna vinni a bringákkal és a szerelvényeikkel, no és mindezt, meg a három gyereket, meg az összes cókmókunkat, beleérte a sátrat is, felraktuk a Budapesttől Ljulbljanáig tartó vonatra. Ami aztán a határnál megállt, mondván hogy vágányzár van, és szálljunk át egy harmadakkora vonatra, amiben nincs kerékpártároló. Gondolhatjátok… De megcsináltuk! Aztán hazafelé is vonattal jöttünk Triestből.
Idén ehhez képest “csak” Münchenig vonatoztunk a most már 2,4,6 évesekkel, ami gyerekjáték volt az előzőekhez képest, mert se bringa, se utánfutó nem volt nálunk. Csak 3 bazinagy autós gyerekülés, ugyanis Münchentől Portoig egy lakóautót vittünk el napi 1 euróért, és ennek csak a 0-ik felvonása volt a vonatozás.
Egy szó, mint száz, ha gyerekkel és/vagy kerékpárral, vagy Indiában szeretnétek vonatozni, akkor erről tudunk mesélni (nem csak elrententő sztorikat, sőt!), és szívesen segítünk a tőlünk telhető módon bárhogyan.
A már sokat emlegetett gyerekek miatt valószínű csak az egyikünk tud majd beülni a kerekasztalra, ezt nézzétek el nekünk.