Úti szex – a csajok szempontjából
Sajnos van, amikor nem az a legnagyobb kihívás útközben, hogy mennyi sminket tudunk a fapados poggyászban magunkkal vinni, vagy megvegyünk-e még egy nyári ruhát a strandra.
Történhetnek utazás közben olyan nem kívánatos kalandok, amiket jobb elkerülni…
Milyen veszélyekkel kell szembenézniük a női utazóknak, különösen tekintettel a szexuális zaklatásra? Mit tudunk tenni azért, hogy biztonságban legyünk a világ felfedezése közben? Hogyan maradjon meg a spontán utazás öröme, de legyünk még is tudatosak, hogy elkerüljük a veszélyes szitukat?
…..és mi van, ha szembe jön Ámor?
Humoros, de mégis komoly és őszinte beszélgetésre számíthattok néhány sokat tapasztalt női utazóval, akik igyekeznek majd gyakorlatias tanácsokat adni a szex tudatos kalandozásokhoz.
Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.
Kerekasztal előadói
Dr. Valiskó Gyöngyi (Valis)
Dr. Valiskó Gyöngyi (Valis)
Önállóan először 17 évesen indultam el hátizsákkal világot látni, és azóta gyakorlatilag minden szabadságomat és pénzemet utazásra költöm. Eddig 140 országba jutottam el, van ahová úgy hozta az élet többször is. Először Európát utaztam be stoppal, vonattal, sólet konzervvel és penészes kenyérrel, aludtunk állomáson, utcán álló kabrió autóban, és néha a temetőben. Pár évvel később aztán elkezdtem más földrészeket is bejárni és első kenyai utamon szerettem bele Afrikába, 39 afrikai ország után mondhatom a vörös föld függőséget okoz 😊
Szerencsére ritkán, de voltak nem kívánatos kalandjaim is, ezen tapasztaltokból kiindulva szeretnék elsősorban női utazóknak segíteni hogyan kerüljék el a veszélyes szitukat, hogyan készüljünk női szemmel jelentős kulturális különbségekre vagy miben maradjunk tudatosak, ha szembejön Ámor és elveszítjük az eszünket 😊
Female Yeti
Nagy Réka (Arikantraveller)
Mindig is bennem volt a mehetnék…
Mikor kitavaszodik, felveszem a batyumat, és bógenyászolni kezdek.
Legtöbbször egyszerűen csak kinyújtom a hüvelykujjam, és beugrom valamilyen járműbe – legyen az rendőrautó, egy fekete ablakú kocsi vagy épp egy lovasszekér.
Nem mindig gondolkodom előre azon, hogy hová, kihez szállok be, vagy hogy hol érem el az estét a pihenésre.
Ahogy telnek az évek, és egyre inkább rutinommá válik az utazás, már tudatosabban figyelek arra, merre járok, és hogyan viselkedem az úton.
Ebben sokat segített, hogy egy évet Egyiptomban éltem.
Talán már nem vagyok annyira szilaj, mint két évvel ezelőtt… 🙂
A saját tapasztalataim alapján szeretnék néhány dolgot átadni, hogy ne légy annyira naiv, mint én voltam, és hogy képes legyél megállni a saját lábadon, amikor olyan helyzetben találod magad, ahol csak magadra számíthatsz.
