– 4000 km-es gyaloglás hegyen völgyön át
– Nem időponthoz kötött, 5 hónapig tartó jelen
– 25 kg- os hátizsák, amibe egy élet elfér
– Kb 500- szor felállított sátor
– Induláskor 20 000 ft, ami hamar elfogyott

Ennyi, ami az én történetem.

5 országon keresztül sétáltam, hol lassan, hol még lassabban, hogy magammal, magamban lehessek.

Önbeavató út volt ez, ami nem a komfortzónámon kívül tapasztalható élet, tanulás megtapasztalásáról szólt, hanem a komfortzónám tágításáról, hogy azok a dolgok az állandó részeim lehessenek, minden szinten.

Lettek.

– Állandóan éhesnek lenni, és az első szamócáknak, mint kincseknek örülni?
– Esőben sátrat állítani az óceán parton, mielőtt az igazi vihar ideér?
– Rettegve fentrekedni a hegyen, miközben ömlik az eső, és kb 50 m re tőlem a hegyoldal megcsúszik?
– Egy idegentől vizet kérni, mert nincs a közelben nyilvános kút?

Mind, mind a kirakó részei, ahogy a velem történt örömteli dolgok, és események is.

Gyalog, a nappal együtt haladva, csak így tapasztalhattam meg.

Most arra kérlek, fogd meg a kezem, és gyere, sétálj te is velem az emlékeim között, hogy a tieid is lehessenek ezáltal.

Az elmúlt évtizedekben megtett számos autós és „fly and drive” utazás mellett 2011-ben kezdtem az Országos Kéktúrát Encsnél, majd 2012-ben a RP Dél-dunántúli Kéktúrát Írott-kőtől. 2013-16 között 4×4 nap alatt letekertem kerékpárral az Alföldi Kéktúrát. 12 év alatt kisebb szakaszokon (általában 4 napos etapokkal) gyalogosan túrázva haladtam a Kéken, majd 2023-ban nagyobb lendületet véve, mintegy 650 km-t megtéve körbeértem az Országos Kékkörön. A túrákat előbb csapattal kezdtem, majd az utóbbi időben egyedül jártam. Emellett számos túrán vettem részt az Alpok, Alacsony-Tátra, Magas-Tátra, Dolomitok hegyein, és a hazai tájakon. Kerékpáros túrákat is tettem az AK mellett: Balaton kör, Fertő-tó, Dél-Burgenland. 2024-ben egy 30 napos kerékpár túrán tekertem egyedül a Duna mentén Bregquelle-től Linz-ig.
Egyre inkább a Slow Travel érzés szerint utazom, a túráimon a táj szépségei mellett igyekszem az úton elérhető közelségben lévő nevezetességeket, látnivalókat is megtekinteni, és ezekre is minőségi időt szánni.

Sztori: A Duna menti kerékpár túrám során kempingekben sátorozva terveztem a szállásokat, ami remekül működött. Negyedik napon délután összetalálkoztam egy idősebb magyar párral, akik már hónapok óta tekertek Európában. Ők a vadkempingezés izgalmát választották, és kedvesen meghívtak, csatlakozzak hozzájuk, hogy felfedezzem ezt a kalandos szállásformát. Mivel a kinézett kempingemhez külön le kellett volna térnem az útvonalamról, és már eléggé esteledett is, így elfogadtam az ajánlatukat. Egy szántóföld mellett, közvetlenül a Duna partján vertünk tábort, így még fürdésre is lehetőség nyílt, az itt még csak térdig érő, és nem túl meleg vízben. Az éjszaka csendesen telt, és reggel egy lélegzetelállító napfelkeltére ébredtünk, ami még varázslatosabbá tette az élményt. Örülök, hogy elfogadtam a társaságukat, és egy külön élménnyel gazdagodtam.

2007-ben jártuk végig először a klasszikus spanyolországi Szent Jakab utat a Camino
Francés-t a (leendő) feleségemmel. Ő mindenképpen menni akart, én nem. Az indulása
előtt elkísértem egy úti beszámolóra, ahol az előadó képei láttán úgy döntöttem, hogy
megyek én is, csak én fényképezni (2009-ig csak alkalomszerűen kölcsönkért gépekkel
fényképeztem). A Camino nagy élmény volt. Feltöltődést, belső rendeződést, tisztulást
hozott, így a következő nyaralásaink újabb és újabb Camino útvonalak felfedezésével
teltek, ugyan már csak maximum 3 hetek a kezdeti 5 hét helyett, de a hatáshoz már ez is
elegendő volt. Zarándoklataink: Spanyolországban a Camino Francés, Camino Fonseca,
Camino Norte és Primitivo; Franciaországban a Via Tolosana, Via Turosnensis és Via
Podensis; Olaszországban a Via Francigena; Portugáliában a Caminho Português; itthon
a Via Margaritarum, a magyar Szent Jakab zarándokút (Rajkáig) és a Szent Erzsébet
zarándokút. Közben és ezek után itthon vagy szomszédos országokban túrák,
teljesítménytúrák, túramozgalmak teljesítése (OKT, KDP, Cartographia Kupa, Budapest
Kupa stb.).
Szükségesnek tartom azt, hogy hagyjam magamat visszalassulni a gyalogos túrázás
sebességére, hogy kint legyek a természetben, felvegyem annak rezgését, érezzem
színeit és illatát. Megérezzem a hely szellemét – akkor is, ha épített környezet -,
kapcsolódjak vele. Ehhez szükségszerű a Slow Travel. Ha megvan a kapcsolat, akkor az
mélyen bemegy, nem csak a fejemnek szól, mint egy a helyről szóló leírás, vagy akár
dokumentumfilm.