Teker(g)és: kerékpáros utazás
Előkészületektől a megvalósításig, ötletek, tippek
Imádsz tekerni és imádsz utazni? Örömmel összekötnéd a kettőt, de nem tudod, hogy kezdj hozzá? Ne bonyolítsd túl, a bringás utazás titka az egyszerűség… De ha jól jönne néhány ötlet és jótanács, vagy ha szívesen hallgatnál meg pár kedvcsináló sztorit bringás utazóktól, itt a helyed.
Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.
Kerekasztal előadói
Üszögh Dávid
El Caminó – Remeteség megélése kerékpárral
Leginkább a spontán, rövid idő alatt megtervezett utakat kedvelem – amikor az élmény sodor, és az ismeretlen egyszer csak ismertté válik. Idén betöltöttem a 33. életévemet, amit sokan egyfajta mérföldkőnek tartanak, és ebben a “krisztusi korban” talán éppen az önkéntes remeteség válhat egy olyan ösvénnyé, amely új irányokat nyit meg számomra. Ez az új életszakasz most kaput nyitott a belső utazások felé, hogy felfedezzem a csendet, és talán magamat is.
Az ilyen utak nemcsak kalandok, hanem mélyebb önismereti utazások is, ahol a lelki béke és az élettel való egyensúly keresése a valódi célom. A természet közelsége, az elvonulás és a magány segítenek, hogy mélyebben kapcsolódjak a belső utamhoz. A kerékpár az úton szinte társsá válik számomra, amely a csendes visszavonulást és az utazás élményét is egyszerre nyújtja.
Sokan talán kíváncsiak arra, milyen lenne egy ilyen kalandra vállalkozni – a kerékpárral útra kelni a magányba, ahol az út és a táj változásai új felismeréseket hoznak. Szívesen megosztom az élményeimet, hogy inspiráljak másokat is, akik hasonló belső kalandra vágynak. Szerettem volna az egész úton elérni az óceánt, hiszen a végtelen víz elérése maga is a beteljesedés jelképe. Az út közben felhalmozott élmények és belső tapasztalatok végül az óceán partján érnek célba, ahol a természet ereje és szépsége találkozik az utazás lezárásával.
Kérdések amikre válaszolni fogok:
Hogyan sugalta számomra az élet, hogy mennem kell?
Hogyan készültem fel két hét alatt az el caminóra?
Milyen napi rutinok alakulnak ki maguktól?
Miért a francia utat választottam?
Miért kell és nem kell másokra hallgatni?
Miért érdekes magyarokkal találkozni az úton?
Miben más kerékpárral csinálni?
Kinek ajánlom?
Zichó Viktór (zicho.hu)
Bringán nőttem fel és a mai napig ezzel a remek közlekedési eszközzel oldom meg az utazásaim jelentős részét. Ez a legjobb módja az utazásnak, ha szeretnél fenntarthatóan, a legkevésbé környezetszennyező módon körbenézni a nagyvilágban, hisz a szigeteket és Amerikát leszámítva mindenhova eljutsz két keréken! Nemcsak ingyen van, hanem egy kapcsolódási pont is a legtöbb kultúra esetében, így a helyiek sok esetben könnyebben interakcióba lépsz, ha látják a megpakolt túrabringádat. Szeretném, ha minél többen bringáznának, így feladatomnak érzem, hogy a kerékpáros utazást hirdessem.
Zita és Árpi (360 fok bringa)
Körbe kerékpároztuk a Földet. Mármint tényleg, szó szerint, kelet felé. Jó persze, az óceánokon átrepültünk igen. De így is letekertük az egyenlítő hosszát két teljesen magpakolt fekvőkerékpárral. Előtte normál trekkinggel is volt néhány pár hetes és egy 100 napos utazás Európában. Most pedig már hármásban, egy kisbabával kerékpártúrázunk. Már több, mint 200 közös kilométerünk van így vele.
Gyere be e kerekasztalra, kérdezz bátran bármit a témában, vagy meséld el a saját élményeidet egy-egy felmerülő témában! 😉
Knap Tamás
Az elmúlt évtizedek során számos izgalmas autós és gyalogos kalandot éltem át, de 2012 óta a kerékpározás is a szenvedélyemmé vált. Első nagy utam a Fertő-tó körüli tekerés volt, amely új élményekkel ajándékozott meg. 2013-16 között 4×4 nap alatt letekertem az Alföldi Kéktúrát, ami nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is próbára tett. Emellett megtettem a Balaton kört, és felfedeztem Dél-Burgenland festői tájait. Kezdetben csapatban indultam neki a túráknak, de az utóbbi időszakban egyedül vágtam bele a felfedezésekbe, ami újfajta szabadságot adott. 2024-ben megvalósítottam egy különleges, 30 napos kerékpártúrát, amelyet teljes mértékben saját szervezésben bonyolítottam le. Ekkor a Duna mentén tekerve Bregquelle-től Linz-ig mintegy 1060 km-t tettem meg, és e kaland során teljesen új nézőpontból láttam a tájat.
A városi kerékpározás sem maradt ki az életemből: Budaörs és Budapest, Oktogon közötti távot évről évre rendszeresen megtettem a nyári hónapokban, élvezve a mindennapi mozgás dinamizmusát.
Sztori: Az Alföldi Kéktúrán történt, hogy hárman tekertünk a földúton a szántó és az erdő határán. Éppen előre haladtunk, amikor hirtelen egy éles kiáltás törte meg a csendet mögöttünk. Visszanézve döbbenten láttuk, hogy a másik túratársunk a kerékpárjával együtt a földön fekszik, miközben egy őz gyorsan eltűnt az erdő mélyén. Kiderült, hogy míg mi ketten elhaladtunk, addig az őz ott lapult, de utána pont kiugrott, és a váratlan találkozás feldöntötte a társunkat. Szerencsére se neki, se az őznek nem esett bántódása, és folytathattuk utunkat.