Pszichoterapeuta (és fotográfus) vagyok, számomra a lélek útjai portrékon, élethelyzeteken keresztül nyilvánulnak meg. Ehhez az egyik legjobb lehetőség az idegen világokban való elmerülés.

Mikor célszerű utazni (leszámítva azt, hogy mindig), milyen lelkiállapotban, milyen háttérrel magunk mögött? Mint pszichoterapeuta és fotográfus – remélem – elég jól átlátom azokat az élethelyzeteket, amikor nincs helye az otthonmaradásnak. Lehet a lakásban, odahaza is épülni, alakulni, de véleményem szerint nincs jobb annál, ha szokatlan környezetben, új – netán idegen – arcok között próbáljuk meglelni saját személyiségünk eddig fel nem tárt, rejtett tartalékait.

Sztori: Az én belső utam a buddhizmus ösvényein vezet. Más ezt itthon élni és gyakorolni és más a helyszínen. Amikor Lehben (Ladakh – Nyugat-Tibet) leszállt velem először a repülőgép, leguggoltam, megérintettem a talajt és sírva fakadtam. Tudtam, otthon vagyok.

Jártam 10 ágyas hosteltől kezdve 50 ágyas kapszulahotelen és kanapészörfön át az 5 csillagos szállodáig. Büszke vagyok rá, hogy feljutottam a világ legmagasabb medencéjébe, ami a Ritz Carlton Hong Kong 118. emeletén, 490 m magasságban található és saját galériát készíthettem róla. Zötyögtem évtizedes, szakadt buszokon, stoppoltam zsigulival és repültem A380-as óriásgéppel. Mégis, mi az, ami mindezeket összeköti és mindezekből egyformán sokat adott? Mi az, ami belül zajlik útközben és tanulságul szolgál?

Sztori: Ültem egy repülőgépen, amire ajándékba kaptam a jegyet, ezért nem én választottam az ülést. Ablak mellé kerültem, jobb oldalra. Amikor közeledtünk az Uluruhoz, a pilóta bemondta, hogy most mindenki nézzen balra. Persze, elsőre bosszankodtam, hogy ha magamnak foglalom, megnéztem volna, melyik oldal az előnyösebb, de aztán kinéztem jobbra és egyedüliként láttam azt, amit a többiek nem, mert máshova figyeltek. Ott és akkor értettem meg a különbséget az elengedés és a lemondás között. Erről is mesélek majd Nektek, ha eljöttök erre a kerekasztal beszélgetésre.

Az utazás számomra sosem csupán a fizikai távolságok megtételét jelenti, hanem minden alkalommal egy sajátos lelki ösvényen is járok, felfedezve a belső világom rejtelmeit. Úgy hiszem, minden új hely, minden találkozás lehetőséget ad arra, hogy alaposabban megértsem önmagam és a világot, amely körülvesz. Az utazásaimmal olyan tapasztalatokra teszek szert, amelyek – akár jók, akár kihívásokkal teliek – mind az önismeret és a személyes fejlődésem részévé válnak.

Legutóbbi ázsiai utam különösen elmélyítette ezt a belső utat: az ősi kultúrák erőteljes jelenléte, az emberek életszemlélete folyamatosan emlékeztetett arra, hogy a valódi felfedezés az, ami bennünk zajlik. Az új felismerések által úgy érzem, közelebb kerültem ahhoz, hogy megértsem saját helyemet ebben a sokszínű világban. Örömmel osztom meg ezeket a tapasztalatokat, bízva abban, hogy másokat is inspirálnak majd.

Több mint 10 éve az utazás az életem része, vonaton, repülőn, ami épp a cél felé visz. Közel 100 országban jártam a világ minden részén, párban, útitársakkal vagy egyedül. Európa összes országát és Ázsia nagy részét is megismertem. Ha van egy kis szabadidőm már azon nyomban a következő nagyobb utazásomat szervezem. Az ismerőseim is mindig hozzám fordulnak tanácsért vagy megkérnek, hogy kísérjem el őket a kiszemelt útjukra.