Stoppolásról A-Z-ig
Stoppos kisokos nemcsak stopposoknak
Az első hüvelykujj emeléstől a profi ride & jump-ig.
Stoppoltál már? Szeretnél stoppolni? Félsz stoppolni? Idegesítenek a stopposok? Vagy csak nem érted, hogy működik ez az egész?
Gyere, ülj le hozzánk, bízz bennünk, van pár jó sztorink…
Ez az a kerekasztal, ahol nem blogíró, könyvkiadó, Facebook-posztoló, pénzért okoskodó megélhetési utazók osztják az észt. Mi azért leszünk ott, hogy amit valaha is tanultunk úton-útfélen, megosszuk Veletek.
Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.
Kerekasztal előadói
Horváth Viktória (wonderbug.hu)
“Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”
Úton lenni számomra azt jelenti, hogy mindig máshol érzem magam otthon. A szememet gyerekkorom óta csillogtatta a stoppolás gondolata. Pár éve már egyedül utaztam, mire rászántam magam, 2019 nyarán. A következő év elejéig sikerült 15.000 km-t bezsebelnem, benzinkúton, erdőben, különböző szállásokon és kamionokban maradva tölteni az éjszakákat. Két hét magyar pálya után fél év alatt 8.000 km-t tettem meg keresztül-kasul Új-Zélandon, hazaérve a magyar kultúrsokk pedig kiküldött random Barcelonába. Sok-sok százórányi stoppolás után értek az első negatív élményeim.
Az alternatív utazás egyik különleges műfajaként, a stoppolás által komplex önismeretre tehetsz szert, mert van benne minden. Kilépsz a megszokottból, és az is, aki megáll neked. Rábízod magad valami másra, amit nem te irányítasz. Szokatlan élethelyzetekbe kerülsz, furcsa találkozásokban veszel részt, és ezért az élményért nem is kell messzire menned. A szülőfalum végében lévő autópályára állandóan elzarándokolok egy finom kávéval, és néha útnak is indulok.
A stoppolás egy új perspektívát ad. Olyan emberekkel kerülsz egy autóba/térbe, akik egyik pillanatról a másikra megnyílnak és életük meghatározó történeteit kezdik el mesélni, te meg csak nézel, hogy ez az ember akár el is sétálhatott volna melletted az utcán. Nem tapasztaltam még ennél nagyobb bizalmat, mint amit idegen adhat egy másik idegennek, akár percek leforgása alatt.
Ha megszólított a téma, és szívesen kipróbálnád magad, de valami visszatart, vagy megosztanád a saját történeteidet, kérdéseidet, gyere el és beszélgess velünk! Addig pedig, ha van kedved, nézz be:
Kiss Gy. Csaba
Kiss Gy. Csaba – az ELTE professzor emeritusa (másképpen: nyugdíjas egyetemi tanár).
A közép-európai nacionalizmusok, nemzeti jelképek kutatója. Széchenyi-díjas művelődéstörténész.
Egykori (1964-1966) autóstoppos.
Mi is az utazás? Önmagunk, mivoltunk keresése más világokkal szembesítve.
Mayer Marci
15 évesen kezdtem stoppolni.
Gödöllőre jártam suliba Pestről és a HÉV bérletre kapott pénz így mindig megmaradt zsebpénznek. Aztán rájöttem, hogy ez egy TÖK JÓ DOLOG és szépen benne is ragadtam a stoppolásban az azóta elmúlt 15 évben. A mai napig ‘szellemi kalandként’ élem meg a fuvarokat, a beszélgetéseket, találkozásokat. Néhány év alatt bestoppoltam Európa érdekesebbnek tűnő régióit, majd figyelmem a kelet felé fordult. 23 évesen jött a nagy szerelem: eljutottam stoppal Oroszországba, annak sok ezer bestoppolható kilométere, tája és lakói azóta is bűvöletben tartanak.
Fő profilom a ‘nomád autostopp’, ami a kirándulás és a stoppolás kombinációja, jellemzően pénz használata nélkül. Ilyen stílusban stoppoltam haza 2014-ben az Észak-Koreai határról 18000 km-t.
A múlt évben Budapestről a Pamíron keresztül Szecsuánba indultam stoppal, egy közepesen sikeres túra kerekedett belőle… 🙂
Legfrissebb kedvenc időtöltésem a belföldi mikrostop: számomra ismeretlen hazai régiókban pici falvak között stoppolok, a sofőrökkel beszélgetünk a mindennapjaikról, munkáról, családról, politikáról, a világ dolgairól.
Gyere el a kerekasztalunkra, ha stoppolsz azért, ha még nem azért, ha meg szerinted hülyeség, akkor meg azért!
Jó sztorik, trükkök, tippek, statisztikák, kalandok és a Te kérdéseid!
Zajti Ferenc
Zajti Ferenc tanár, filmkészítő 1960-ban született Budapesten. Gimnázium első éve után a Vörös Meteor Vass Imre barlangkutatócsoportjának tagjaként többek között a szögligeti Csörgő forrás barlangjának feltárásában, régészeti-őslénytani ásatásokon vesz részt. Barlangásztársával és osztálytársával 1976-ban indul először autóstoppolni Lengyelországba. Kortársai élményeit az Autóstoppal a szabadság felé című filmjében és az Autóstoppal Lengyelországban című könyvben örökítette meg.
Murányi Péter
Tizennégyéves korom óta stoppolok. Harminc után volt egy évtizednyi kihagyásom, mert úgy gondoltam, efféle léhaság már nem illik egy meglett férfihez. Aztán csak visszaálltam a világot jelentő árokpartra.
A padkán állva, ülve, a táblánk hátára versikéket firkálva – betonteknő ide, repesztő béemvések oda – felvehetjük a kapcsolatot a végtelennel. A kiszámíthatóság illúziója szertefoszlik, a kényelem, az irányítás béklyója lehullik, és újra működni kezd valami. Valamilyenfajta energia, amivel együtt lehet áramolni, és az ember végre megint érzi, hogy él.
Eddig négy földrészen próbáltam stoppolni, és hármon jól megy. Még ma is. Néha kell változtatni a stratégián, de hát ez egy ilyen alkalmazkodó műfaj. Azért is jó nyelvtanulásra, a határaink átlépésére, az intuíciónk kifinomítására, arra, hogy megismerhessük távoli tájak nem sejtett dolgait.
Az sem kutya, hogy az aszfalt és a fű közötti keskeny sávon lehet a legaranyosabb és a legérdekesebb emberekkel találkozni. A hülyék mindig továbbmennek. Aki megállt, azzal van valami dolgod, ráadásul ezt nem te döntöd el, hanem az Univerzum. Lehet nyomulni is, bekéredzkedni kocsikba, ez jóval hatékonyabb, ha a kilométert nézzük. De akihez végül beülsz, éppúgy a révészeddé válik, megérint, és te is őt. Persze csak ha oda mersz menni, és meg mered kérdezni, hogy elvisz-e.