Az elmúlt évtizedekben megtett számos autós és „fly and drive” utazás mellett 2011-ben kezdtem az Országos Kéktúrát Encsnél, majd 2012-ben a RP Dél-dunántúli Kéktúrát Írott-kőtől. 2013-16. között 4×4 nap alatt letekertem kerékpárral az Alföldi Kéktúrát. 12 év alatt kisebb szakaszokon (általában 4 napos etapokkal) gyalogosan túrázva haladtam a Kéken, majd az idei évben nagyobb lendületet véve, mintegy 650 km-t haladva (8+6+10+3 nap) körbeértem az Országos Kékkörön, ahol egyébként Till Anillával személyesen is találkoztam. A túrákat előbb csapattal kezdtem, majd idén már egy nap kivételével egyedül jártam. Emellett számos túrán vettem részt az Alpok, Alacsony-Tátra, Magas-Tátra, Dolomitok hegyein, és a hazai tájakon. Kerékpáros túrákat is tettem az AK mellett: Balaton kör, Fertő-tó, Dél-Burgenland. Egyre inkább a Slow Travel érzés szerint utazom, a túráimon a táj szépségei mellett igyekszem az úton elérhető közelségben lévő nevezetességeket, látnivalókat is megtekinteni, és ezekre is minőségi időt szánni.

Három hosszútávú túra áll mögöttem: a klasszikus spanyol El Caminóval kezdtem 2019-ben, majd a Covid-19 tombolásának idején itthon a Magyar Zarándokúttal folytattam 2020-ban, majd pedig a svéd Kungsledenen túráztam 2021-ben. Jövőre sem lesz megállás, és bár nem hiszem, hogy létezik olyan hogy “igazán rutinos” hosszútáv túrázó, remélem 3 év tapasztalatai nektek is segíteni fognak. A gyaloglás az egyik legmegerőltetőbb, egyben a leginkább elmélyülős módja az utazásnak. Azonban az út végére valószínűleg nem csak az adott helyszínről, de saját magadról is rengeteget fogsz tanulni. Külföldön, itthon, egyedül, társsal, kánikulában és fagyban is lehet, te is bevállalnád? 🙂

Horváth Gyula vagyok, bár csak az egyik lábam tudom használni, több sportággal is megismerkedtem már gyerekkoromban, harcművészeteket űztem és kerékpároztam.

2017-ben indultam el gyalog az Országos Kéktúra útvonalán, majd kerékpárral kellett folytassam, eddig több ezer kilométert tettem meg,

Sokáig csak képzeletben utaztam, itthon tartott sok minden, család, munka, kötelességek. Pedig gyerekkoromban, hála szüleimnek, szinte egész Európát bejártuk Lada-val, Dacia-val, később egy Ford-dal. Mindig 3 hétre mentünk, amiből két hét városnézés volt, majd egy hét fürdés és lazítás következett. Mindenhol sátraztunk, és egy utánfutóban húztuk ötünk holmiját, így a táborozás, sátorállítás korán készségemmé vált. Aztán hosszú szünet után 5 éve kezdtem újra túrázni, utazni, a magyar tájak felől egyre tágítva a kört. Eleinte gyalog, majd jött a kerékpár, mint túramód felfedezése.

Imádok a természetben lenni, sátorban (vagy anélkül) a szabadban aludni, patakban, folyóban fürdeni, hátizsákból enni, sziklákra mászni, hegycsúcsokról a távolba mélyedni, gondokat otthon felejteni, magamban elcsöndesedni…, szabadságot megélni. A kerékpár több mint 15 éve az életem része, városban szinte csak azzal járok, 2 éve az autómat is eladtam. Az év elején gondoltunk egyet a párommal, hagyjuk itt a nagyvárost, a melót, a stresszt, és guruljunk el valahová messzire. Ebből született életem eddigi (de nem az utolsó) legnagyobb kalandja! A 2-3 napos bringatúrák után mondhatni hirtelen jött egy 2 és fél hónaposra tervezett túra gondolata, de hát merjünk nagyot álmodni! Erről fog szólni a mostani közös előadásunk.

Nekem a kerékpártúrázás határtalan szabadságot ad, amikor úgy érzem, bárhová el tudok jutni, bárhol tábort tudok verni, és más problémám nincs, mint az, ami épp az orrom előtt van. Remek lecke és gyakorlás is egyben a jelen pillanat megéléséhez. Emellett az egyszerű, minimalista életmódhoz is jó tanácsadó, hiszen az ember akár hetekig, hónapokig el tud lenni annyi cuccal, amennyi a bringatáskában elfér. Erre a minimalista életre törekszem a hétköznapokban is.