Nőként egyedül utazni
Megcsípett a travel bug de nincs kivel menni? Indulj el egyedül, nem fogod megbánni! Az egyedül utazás ugyanis nem feltélenül jelent egyedüllétet! Pont az a szép benne, hogy szólóban úgy kapcsolódsz az új, különös világhoz, annyira merülsz el benne amennyire neked van igényed. Hogyan küzdd le a félelmedet az egyedülléttől? Hova indulj el először? Mire figyelj nőként különösen ha egyedül utazol? Mit ad, miért jó egyedül utazva világot látni? Ebben nyújtanak bátorítást, segítséget a szólóban (is) utazó vagány nők. Az első lépés nehéz, de a lányok tapasztalatai szerint aki egyszer kipróbálta a szóló utazást később már természetesen indul útnak, és nem fog azért otthon maradni mert nem talál útitársat.
Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.
Kerekasztal előadói
Sánta Dóra
Nekem minden egy nápolyi Erasmus ösztöndíjjal kezdődött. Első igazi kilépés a komfortzónából, ami azóta az élményeim és a tapasztalataim hatására egyre jobban tágul. Befejeztem egy művészeti egyetemet, munkába álltam és idén nyáron megvalósítottam az egyik bakancslistás tervemet: felmondtam a munkahelyemen és végigstoppoltam Olaszországot. Két hónap, egy hátizsák. Mikor, ha nem most, amíg fiatal vagyok? Különböző helyeken szálltam meg leginkább coachsurfingen keresztül, mert szerettem volna a költségeimet lecsökkenteni. Stoppolás, couchsurfing, low budget utazás és rengeteg történet. Nőként, „egyedül”, bátran. Beszélgessünk róla! 😊
Szabó Virág (Viri’s Travels)
Szabó Virág vagyok, és 22 évesen vettem meg első repjegyem, hogy aztán egyedül menjek végig a Camino de Santiago (Szent Jakab út) Franciaországból egészen Spanyolország északnyugati csücskéig tartó zarándokútján.
Ezután nem volt megállás, körbestoppoltam Írországot, Skóciát, Skandináviát, és később Kazahsztántól Iránig is elstoppoltam Türkmenisztán érintésével.
Férjemmel Pakisztánban találkoztam, épp egyedül utaztam ott 3 hónapig. Továbbra is szeretek egyedül utazni, most például Pakisztánból érkeztem Magyarországra repülés nélkül.
Donka Noémi (Papírszárnyak)
2017-ben nagyon szerettem volna Szarajevóba utazni, mérhetetlenül vonzott az a város. Találtam egy olcsó repjegyet, de az ismerősöm csak a kifogásokat kereste, az idő telt, a repjegy drágult, és végül döntöttem: egyedül is elmegyek Szarajevóba, lesz ami lesz!
Ebből az lett, hogy azóta bejártam már egyedül a Balkánt, Kolumbiát, Thaiföldet, Mexikót, a Baltikumot, Costa Ricát, Grúziát és Vietnámot is. Megtapasztaltam sok nehézséget is, de mindenből tanultam és fejlődtem.
Imádok egyedül utazni! Imádom feszegetni a határaimat, megtapasztalni azt, hogy mi mindenre vagyok képes, és átélni azt, hogy az emberek alapvetően jók. Az utazásaim során szeretek másokkal kapcsolódni, és hiszek abban, hogy az egyedül utazás nem magányos utazás!
Szarka Zsófia
Harminc éves korom óta utazom aktívan, rendszeresen hosszabb időket – szinte mindig kerékpáron. Első utamon Budapesttől Kínáig gurultam és azóta úgy alakítottam az életem, hogy minden évben legyen lehetőségem néhány hónapot a nyeregben ülni.
46 országban jártam eddig, ennek a felében kerékpárral. Az útjaim felében pedig egyedül utaztam.
Szeretek baráttal, társsal utazni, de épp annyira élvezem, ha magam mehetek. Egyik sem jobb, mint a másik, viszont teljesen mást élményt nyújt. Mindenkit bátorítanék, hogy néha utazzon néha egyedül is – akár csak belföldön. Ilyenkor kifelé és befelé is sokkal jobban tudunk / kell figyelnünk, és az ismeretlenekre való ráutaltság új oldalát mutatja majd meg a világnak és magadnak is.
Boros Eszter
Mint sokan a régióban, én is a kelet-európai utazni vágyó szülők szellemében nőttem fel, és hétvégenként hallgattam apukám történetet “amikor egyetemistaként elstoppoltam Lengyelországba…”
Valóban, az utazást, kirándulást, külföldiek elszállásolását a családom mindig támogatta. Így már egyetemista koromra egy kisebb külföldi baráti hálóra tettem szert.
Egyetemistaként a hátizsákos turista életet tökélyre fejlesztettem, ami igazából a munkás évek alatt sem változott sokat. Éjszakai vonat vagy busz, barátoknál alvás vagy CouchSurfing, praktikus first-aid mini készlet és fogkefe mindig volt a hátizsákomban.
A huszas éveim közepére, szinte minden barátomnak-barátnőmnek lett párja, és így nem akart (annyit) velem utazni. Illetve, senki sem akart úgy és oda utazni ahova én. Így nem volt más választás, mint egyedül nekivágni.
Spoiler alert: sose éreztem magam egyedül ezen utazok.