Itthon két bringám van egy könnyed városi és egy sportosabb trekking. Kedvelem a baráti hosszúhétvégés országjárásokat, egy-egy idegen város felfedezését biciklin, vagy néhány hetes külföldi utakat. Szeretek folyómentén és mezőkön suhanni, és nem riadok meg a járatlan földutaktól sem.

Kipróbáltam minden bike-sharinget ami szembe jött Buenos Airesben, Washingtonban, vagy épp Madridban és Párizsban, ugyanis valóban ez adja a legnagyobb rugalmasságot, ha csak 1-2 napunk van egy városban.

Béreltem már bringát napi 1 dollárért Laoszban és Kambodzsában, minden nap volt egy defektem. Vietnámban, a Mekong deltában 10 ezer forintért vettem biciklit, amit 3 hét múlva adtam el Hanoiban egy szervízben 2000 forintért kb roncs állapotban.

Akár guruló homeofficra is be vagyok rendezkedve, minden elfér a bringán, amire 3 hétig vagy 3 hónapig szükségem lehet. Jelenleg is közlekedéstervezőként dolgozom, önkormányzatok számára kerékpárosbarát fejlesztés témájában, és építőmérnöki tervezés területén. Hazai kerékpár túravezetőként továbbra is gyakorlom magam. Rendszeresen kerékpáros és egyéb utazókat látok vendégül otthonban.

Bringán nőttem fel és a mai napig ezzel a remek közlekedési eszközzel oldom meg az utazásaim jelentős részét. Ez a legjobb módja az utazásnak, ha szeretnél fenntarthatóan, a legkevésbé környezetszennyező módon körbenézni a nagyvilágban, hisz a szigeteket és Amerikát leszámítva mindenhova eljutsz két keréken! Nemcsak ingyen van, hanem egy kapcsolódási pont is a legtöbb kultúra esetében, így a helyiek sok esetben könnyebben interakcióba lépsz, ha látják a megpakolt túrabringádat. Szeretném, ha minél többen bringáznának, így feladatomnak érzem, hogy a kerékpáros utazást hirdessem.

Martin Ferenc vagyok, világutazó fotós. A kerekasztal többi tagjához hasonlóan én is régóta tekerek: több, mint 15 éve a bringa a fő közlekedési eszközöm, télen-nyáron; azonban az idei évig csak legfeljebb párnapos, hosszúhétvégés bringás kirándulásokra mentem – hosszú, 1-2 hónapos utakat mindig gyalog és helyi tömegközlekedéssel oldottam meg. Idén tavasszal ellopták az egyik montim, és trekkinget vettem helyette; valamint megtudtam, hogy egész olcsón lehet bringát vinni repülővel. Nosza elsőnek egy elég nagy fába is vágtam a fejszém: 5 hétre mentem Izlandra, ősszel; nemrég tértem haza. Így a sokat tapasztalt veteránokkal ellentétben az újdonsült bringatúrás tapasztalataival és tanulságaival tudok beszámolni egy elég küzdelmesre sikerült túráról.

Gyerekkorom óta kerékpározom, de harminc éves koromban hallottam először arról, hogy biciklivel igazán messzire is lehet menni. És olcsón. Az ötlet annyira magával ragadott, hogy első utamon egyből Kínáig gurultam, és azóta úgy alakítottam az életem, hogy minden évben legyen lehetőségem néhány hónapot a nyeregben ülni.

A műfaj kényelmetlenségeiért kárpótol annak egyszerűsége, a végtelen szabadság, a mozgás és hogy egész nap a szabadban lehetek, hogy minden figyelmem és érzékszervem a pillanatra összpontosulhat. A kerékpár elég gyors ahhoz, hogy nagy területet be lehessen járni és elég lassú és furcsa ahhoz, hogy könnyű legyen kapcsolatot teremteni a helybéliekkel, miközben folyamatosan ki vagyok téve az adott helyet meghatározó elemeknek: az időjárásnak, a földrajznak, a helyi flórának és faunának. 46 országban jártam eddig, ennek a felében kerékpárral.

Instagram

Körbe kerékpároztuk a Földet. Mármint tényleg, szó szerint, kelet felé. Jó persze, az óceánokon átrepültünk igen. De így is letekertük az egyenlítő hosszát két teljesen magpakolt fekvőkerékpárral. Előtte normál trekkinggel is volt néhány pár hetes és egy 100 napos utazás Európában. Most pedig már hármásban, egy kisbabával kerékpártúrázunk. Már több, mint 200 közös kilométerünk van így vele.

Gyere be e kerekasztalra, kérdezz bátran bármit a témában, vagy meséld el a saját élményeidet egy-egy felmerülő témában! 😉

Facebook
Weboldal