Afrika mindig is nagy álmom volt. Végigolvastam Lángh Julia könyveit a nigeri és csádi munkáiról, és mindig ott volt B tervként a fejemben: ha a diplomázás után nem kapok állást itthon, majd elmegyek bébiszitternek Nigerbe, csakúgy mint Júlia. A csillagok állása végül nekem kedvezett és a munkám során, az UNHCR kommunikációsaként részt vettem többek között kenyai és szenegáli missziókon is. A dadaabi menekülttábor mély nyomokat hagyott bennem – ez volt akkor a világ legnagyobb menekülttábora, ahol több százezer szomáli menekült élte mindennapjait az 1990-es évek óta. Gyerekek születtek, házasságok köttettek a táboron belül, s a “szürke” hétköznapokat beárnyékolta a folyamatos bizonytalanság és kilátástalanság. Az ott tapasztalt élményeim örökre megváltoztattak, és végül ez az élmény inspirált a saját társadalmi vállalkozásom elindításában (Impact Shop, Impact Box). Idén sikerült a – most már – férjemet is rávenni arra, hogy térjünk vissza a kontinensre, így a nászutunk során egy 4×4 terepjáróval nekivágtunk Namíbiának, amiről külön előadásban is mesélünk.

Ha megérkezem “Fekete-Afrikába, megmagyarázhatlan eufória önt el. Azt szoktam mondani, előző életem valamelyikében biztos ott éltem. A mostani életben csak igyekszem néhány évente hosszú heteket, több hónapot ott tölteni. Utaztam tömegközlekedéssel Etiópiában, Tanzániában, Madagaszkáron, Eswatiniben (Szváziföld), bérelt autóval Namibiában, Botswánában, Dél-Afrikában, nemzetközi csoportos overland truckkal Zambiában, Zimbabweben, Mozambikban, Malawiban, motorral Seychelle és Mauritius szigetén. Estawiniben (Szváziföldön) négyszer jártam, öt hetet töltöttem önkéntesként egy vadrezervátumban és Anyukám 75. születésnapját is ott ünnepeltük.

A bejártam szót direkt nem használtam. Afrikában érdemes a helyiek lassú, néha kicsit különösnek vagy elsőre idegesítőnek tűnő életritmusát felvenni. Nem szeretem a listákat, az oda el kell menni és nem lehet kihagyni dolgokat. Az ottlét, az apró történések, az ottani világ, környezet megélése a lényeg.

Mit jelent nekem Afrika? Nem csak az utazást. Sokkal inkább a szerelmet, a barátságot, a reményt, a kitartást és egy kicsit a munkámat is. 10 éve dolgozom televíziós híradósként, és ez idő alatt a Közel-Kelet és a fekete kontinens lett az egyik szakterületem. Szudánba például egy kormányzati delegációval jutottam el. Egy afrikai önkéntes szervezetnek köszönhetően ismertem meg a feleségemet, és Madagaszkárra mentünk nászútra. 4 éve indítottunk egy saját kis missziót a tanzániai-kenyai határon és azóta 300 gyereknek (és családjaiknak) fúrtunk kutat, adtunk tanszereket és iskolapadot. Sőt tavaly már egy lelkes kis csapatot is kivittünk, akik ebédlőt építettek, tanítottak, veteményest csináltak és kifestettek a termekben.

A kontinens persze szenvedély is egyben. Egy rozoga Volkswagennel utaztuk körbe Dél-Afrikát, Mozambikot és Szváziföldet, és stoppoltunk a Seychelle-szigeteken.

Remélem sikerül majd a természeti szépségek mellett egy kicsit a geopolitikai összefüggésekre is rámutatnom, és ha rajtam múlik, szó lesz a jövő Afrikájáról is, ami már koránt sem a felpüffedt etióp kisgyerekes viccek világát fogja idézni.

Szegő Andor vagyok, világutazó, idegenvezető. 17 évesen került kezembe a Korán, azóta is nagy szenvedéllyel tanulmányozom az iszlám vallást. Hogy jobban megismerjem a muszlimok mindennapjait, többször utaztam Ázsiába; látogatásaim során eljutottam többek között Afganisztánba, Iránba, Irak kurd részére, Szíriába, és Jemen földjére is. Az iszlám afrikai elterjedésének tanulmányozása során kezdtem Afrika iránt érdeklődni, és egy nyugat-afrikai úton szerettem bele a kontinens természeti és kulturális gazdagságába. Hátizsákkal, egyéni szervezésben 27 afrikai országba jutottam el.