Vándorboy vagyok, nem áll tőlem messze a kalandozás. A korábbi életemben is ezt tettem, független rádióztam, Buddhista Főiskolán tanultam, világutazó lettem, majd ezen fesztivál létrehozója, működtetője vagyok, s egyébként túravezetőként dolgozom több cégnek is, 33 országba már csoportokkal is voltam.

Mivel 155 országban utaztam, utazásaimról, gondolataimról a blogomban olvashattok.
Mindig utaztam, stoppal, über low budget… aludtam sivatagban, dzsungelben, hegyekben a szunyoghálómban, hálózsákomban. Sátor nélkül. Having home nowhere, being home everywhere. De az én utamat követtem, épültem és tanultam belőle. Boldog voltam. Nem könnyű út, de stoppoláskor annyira feltöltődik az ember, hogy van a világon még segítőkészség, együttérzés, hogy ez 13 éven keresztül az úton tartott. Stopposként. Egyedül. Kíváncsian. Töltekezve.
Blogomban erről is írtam anno egy bejegyzést és mind a mai napig életem és emlékeim nagy része kötődik ehhez. Én nagyon örülök, hogy a fiatalok között is vannak, akik erre az útra lépnek. Őket szeretném inspirálni, bátorítani, mert érdemes elindulni az ismeretlenbe, hiszen az élet a komfortzónán túl kezdődik.

Hogyan utazzunk kevés pénzből, hogyan vadásszunk couchsurfing szállásra és miért több ez mint egy ingyen szállás.

Mire figyeljünk az utunk során és hogyan készüljünk fel rá

Gyerekkoromban sokat utaztunk a szüleimmel így már az utazás szeretete hamar megtalált. Diákként alkalmam volt megtapasztalni milyen 1-1 szemesztert külföldön tölteni és merőben más volt mint amikor az ember 1-1 hétre utazik el és gyorsan be akar mindent sűríteni. Úgy döntöttem, hogy 1-2 hétnél több időt szeretnék újra külföldön tölteni, azonban ezt az ember főnöke nem nézi jó szemmel általában.

Mindig csodálkozva gondoltam azokra akik el mernek indulni autóstoppal messzebb távolságokra. Egyáltalán az a tudat, hogy beszállnak egy idegen ember mellé akit nem is ismernek. Azonban pár utazós előadás, mint Vígh Bori vagy Utazómajom, Tóth Gábor előadása meghozta a kedvemet, hogy én is kipróbáljam és megnézzem, hogy tényleg működik-e az, ha az ember kevés pénzzel indul el utazni. Valamint ide sorolnám kedvenc filmemet: Út a vadonba, amely szintén sok motivációt adott.

A löketet leginkább az elinduláshoz a meglévő állásom megszűnése hozta meg, és még mások egyből állást kerestek én úgy döntöttem, hogy bontom a sátorfámat és elindulok egyedül Európában kalandozni.

Ha velem tartotok az előadásomon megtudjátok, hogy érdemes autó stoppolni, hogyan szerezzetek couch surfing szállást, hogyan vadásszatok 1 eurós buszjegyet, mire figyeljetek az út során és milyen mentalitással érdemes utazni.

Előadásomban sokat fogok mesélni a velem megtörtént tanulságos kalandokról de mindenhez kötök majd egy hasznos, gyakorlati tanácsot.

Útvonalam a következőképp nézett ki: Hollandia – Belgium- Franciaország- Spanyolország.

Spanyolországban kiraboltak így haza kellett mennem Magyarországra, de ezt majd elmesélem.

Célom az utazással új emberek megismerése, történeteik meghallgatása, korábban nem látott helyek meglátogatása és minél több kaland átélése. 

Az utam során rengeteget tanultam magamról, a világról és hogy a média miatt azt hisszük, hogy a világ rossz hely, pedig ez nagyon nem igaz.

Filozófiám, hogy utazz nyitott gondolkodással, ne legyél előítéletes mások felé, segíts másoknak és ne rohanj! Éld át tudatosan is az utazást! Élvezd!

Tizennégyéves korom óta stoppolok. Harminc után volt egy évtizednyi kihagyásom, mert úgy gondoltam, efféle léhaság már nem illik egy meglett férfihez. Aztán csak visszaálltam a világot jelentő árokpartra.

A padkán állva, ülve, a táblánk hátára versikéket firkálva – betonteknő ide, repesztő béemvések oda – felvehetjük a kapcsolatot a végtelennel. A kiszámíthatóság illúziója szertefoszlik, a kényelem, az irányítás béklyója lehullik, és újra működni kezd valami. Valamilyenfajta energia, amivel együtt lehet áramolni, és az ember végre megint érzi, hogy él.

Eddig négy földrészen próbáltam stoppolni, és hármon jól megy. Még ma is. Néha kell változtatni a stratégián, de hát ez egy ilyen alkalmazkodó műfaj. Azért is jó nyelvtanulásra, a határaink átlépésére, az intuíciónk kifinomítására, arra, hogy megismerhessük távoli tájak nem sejtett dolgait.

Az sem kutya, hogy az aszfalt és a fű közötti keskeny sávon lehet a legaranyosabb és a legérdekesebb emberekkel találkozni. A hülyék mindig továbbmennek. Aki megállt, azzal van valami dolgod, ráadásul ezt nem te döntöd el, hanem az Univerzum. Lehet nyomulni is, bekéredzkedni kocsikba, ez jóval hatékonyabb, ha a kilométert nézzük. De akihez végül beülsz, éppúgy a révészeddé válik, megérint, és te is őt. Persze csak ha oda mersz menni, és meg mered kérdezni, hogy elvisz-e.

37. éve stoppolok. Igen még a múlt században, évezredben kezdtem, nyolc évesen. Volt, hogy pár évig hivatásos nemzetközi kamion és busz sofőrként gyűjtögettem az aszfaltcsíkokat, de ma már hagyom, hogy más vezessen helyettem.
Ahhoz képest mindig gyorsan haladok, ha azt vesszük, hogy háttal a célnak, arccal a segítség felé lájkolom a forgalomban résztvevőket.
Eddig mindig eljutottam oda ahova akartam.
Mindig jó helyen voltam ahhoz, hogy tapasztalatokat gyűjtsek.
Ha kíváncsi vagy néhányra, gyere el a kerekasztal beszélgetésre, hátha Te is gyűjtesz párat!

Facebook
Weboldal

Korábban volt autóm, vezetni azonban sosem szerettem, ott teljes koncentráció kell, közben elvész az útonlevés varázsa. Kb. hat éve a sors is úgy akarta, hogy megszabaduljak ettől a tehertől és megváltam a kocsimtól, azóta majd mindenhova stoppal utazom. Könnyedén indulok útnak, csak fogom a hátizsákom, kiállok az útra, kinyújtom a karom és enyém a világ.

Szeretek lassan megérkezni az úticélomhoz, a véletlenre bízva, hogy mikor és milyen úton érek oda. Erre tökéletes a stoppos utazás, kellő időm van szépen lassan felvenni az adott ország ritmusát. És megérkezve már-már otthonosan érezem magam a számomra eddig ismeretlen kultúrában. Sokszor maga az utazás adja az élményeket, olyan helyekre sikerült eljutnom stoppos útjaim során, amelyeket előre meg sem tudtam volna szervezni.

Hosszabb, több országon áthaladó stoppos út felér egy zarándoklattal. Egy-egy ilyen út – csakúgy, mint mikor a Szent Jakab úton jártam –  sok mindenre megtanított, többek között elengedni az elvárásokat, elfogadni azt, ami jön, amit az univerzum felkínál. Helyzetgyakorlat-sorozat ez, a leggyakorlatiasabb, ingyenes személyiségfejlesztő tréning.