Csepin Péter vagyok a 70 es évek legelejének szülötte. Zsenge koromban két dolog tudott igazán elvarázsolni, térképek, és a szótárak. Korán megszületett bennem a vágy, hogy idegen helyekre jussak el, s megértsem a helyiek szavát. Magyarország geopolitikai helyzetéből adódóan már gyermekkoromban lehetőségem volt megélni a határátlépések viszontagságait. Később, amikor ez a mizéria csökkent, hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból, lóháton kezdtem el utazni. Mai napig vallom, hogy az ember lelke a ló sebességével utazik. A határon töltött kényszerpihenőket a gyerekkori rutinnal megoldom. A pandémia alatt Magyarországot szeltük át csapatommal lóháton, s a bezárt világot a ló újra megnyitotta számunkra. Ezekről a tapasztalatokról beszélnék a hallgatóságnak.

Cserey Mónika vagyok, kb. 15 éve egy eldugott faluban találkoztam két nagy fekete szemmel és a hozzájuk tartozó bársonyos orral, ami érdeklődve bökdösött. Azt hittem csak a nyaralás szép emléke marad az első pár bátortalan kör lóháton. De amikor egy hét múlva a fiam első szülői értekezletén elkezdtem beszélgetni a mellettem ülő anyukával és kiderült róla, hogy épp Mongóliából jött egy több hónapos lovastúra után, amúgy van lova és oktatója, menjek bátran… akkor éreztem, hogy nincs menekvés, beszippantott.

Azóta tudom, hogy a két lábam viszi a testemet, de a lelkemet négy láb hordozza. Igyekszem rendszeresen lovagolni, tanulni, formában maradni és rendszertelenül, de minél több hosszú túrára is becsatlakozni Magyarországon és ha lehet, külföldön. Más egy tájat úgy bejárni, hogy része vagyunk a természetnek, együtt lélegzünk vele, elkerüljük a kiépített utakat, az állatok közel jönnek, mert nincs motorzaj. Egyenrangú társ segít nagyobb utat bejárni, mint amire önerőből képesek lennénk, nem egy gép. 

Sok országban bárkinek szánt turistaattrakcióként ajánlják a lovaglást, lovastúrát. Érdemes egyáltalán, ha egyébként nem vagy lovas? Hogyan válasszuk ki, hogy biztonságos legyen? Hogyan ne támogassuk az állatkínzást, ami sokszor a turistáknak szánt programok között előfordul? Milyen helyszíneken adhat nagyon más élményt, mint gyalog/motorral/biciklivel? Milyen ruházat kell és mit ne vásároljunk be feleslegesen? Hol vannak a határaink, mire mondjunk nemet mindenképp? Milyen biztosítást kell kötni lovaglás esetén? 

Ezen kívül vég nélkül tudok mesélni azokról a csupaszív emberekről, akiket lovak miatt ismertem meg, a félelmeimről, amik visszatartanának, de szerencsére a lószag jobban vonz, a patak hideg vizéről, amikor tudod, hogy be fog folyni a cipődbe, mert a lovad sérült és nem ülhetsz a hátára, hogy átvigyen, arról hogy ha nagyon tökéletesnek érzed magad, akkor azonnal lepotyogsz a legbanálisabb botlás miatt és ez a legjobb tanítás lovon, amit az életben kamatoztathatsz.

Szóval minden, amit a lovastúrázásról meg akarsz kérdezni, mert jobb, ha tudod: úgyis beszippant téged is…

Vass György vagyok, 2015. nyarán ültem először lovon a Balaton-felvidéken, amikor egy barátom lovat vett magának. Szerelem lett első látásra az érzés, és még abban az évben beiratkoztam lovas oktatásra, hogy behozzam, ami eddig kimaradt az életemből. Azóta a lovak a mindennapjaim részévé váltak, és összekapcsoltam a dolgot egy másik korábbi szenvedélyemmel, az utazással is. Magyarország több ismertebb és kevésbé ismert részét belovagoltam, így jártam például a Gerecsében, a Tisza-ártér mellett, vagy Ópusztaszeren. Egy újabb mérföldkő volt, amikor 2019. nyarán külföldre merészkedtem.

Huculföldön, a ruszinok lakta Keleti Kárpátokat, illetve a Dnyeszter folyó völgyét jártuk be. Csodálatos érzés egy világtól távol eső vidéken lovagolni, a helyi emberek vendégszeretetét élvezni! A nomád életforma, sátorban, patak partján alvás, tábortűz körüli beszélgetések, a reggeli abrakoltatás különös hangulatot adnak az egésznek.

Tavaly ősszel Albánia déli részén lovagoltam, majd idén Grúzia és Azerbajdzsán következtek. Lovaglok western nyeregben, idén pedig a díjugratással is elkezdtem foglalkozni. Tartok lovakkal asszisztált önismereti foglalkozásokat, mivel a ló nagyszerű társ a személyiségfejlődés terén is.

Manapság többfelé hirdetnek lovastúrákat. A hegyvidéken élő lovak nyugodt vérmérsékletűek, biztos járásúak, így kezdő lovasok is felülhetnek rá. Nem árt azonban óvatosnak lenni, mert fontos, hogy megbízható legyen a turisztikai cég, akikkel kapcsolatba lépünk, ismerje jól a lovait és a jelentkezők tudásszintjének megfelelő lovakat tudjon biztosítani. Túralovagláshoz általában másféle felszerelés javasolt, mint amit a gyakorlópályán megszoktunk. Lovaglócsizma vagy jodhpur cipő helyet én például gyakran túracipőt viszek ezekre az utakra. Az utazás előtt érdemes egy listát készíteni arról, hogy mit vigyünk magunkkal, hogy semmi ne maradjon ki. Egyes túrákon súlylimit is lehet, különösen, amikor a ló viszi az összes csomagot, amire szükségünk van.

Ezekben a témákban szeretnék gyakorlati tanácsokkal szolgálni és a felmerülő kérdésekre válaszolni.