Vándorboy vagyok, nem áll tőlem messze a kalandozás. A korábbi életemben is ezt tettem, független rádióztam, Buddhista Főiskolán tanultam, világutazó lettem, majd ezen fesztivál létrehozója, működtetője vagyok, s egyébként túravezetőként dolgozom több cégnek is, 33 országba már csoportokkal is voltam.
Utazásaimról, gondolataimról  a blogomban olvashattok.
Fiatalkoromat a Szovjetunióban töltöttem, ott érettségiztem le 16 évesen. Azóta is voltam Baltikumban, Távol Keleten,  és többször visszajárok Kaukázus és Közép-Ázsia környékére. Képben vagyok, tudok érdemben tanácsokat adni, sztorizni is ha kell.. de mindenkit bátorítani akarok, hogy induljon el arra, mert ugyan múlt utazás, de ott még más emberi kvalitások vannak, amik Európából már kiveszni látszanak.

Már gyermekkoromban is az év egyik fénypontjának számított az Utazás Kiállítás. Ott összegyűjthettem a rengeteg prospektust és ezeket lapozgatva álmodozhattam izgalmasabbnál izgalmasabb úti célokról. Nagy szerencsémre mire felnőttkoromra sikerült is eljutnom ezek közül számos helyre. A mai napig összesen már 93 országban jártam.

Valami oknál fogva mindig is érdekelt a volt Szovjetunió, olyannyira, hogy egyetemi éveim alatt társalgási szinten meg is tanultam oroszul. Ez kápóra is jött, amikor útnak indultam a neves magyar utazó, Vámbéry Ármin nyomdokain, hogy felfedezzem a Selyem Út rejtelmes városait. 

Üzbegisztánban sátoroztam a tragikusan kiszáradt, elrozsdásodott halászhajókkal teli Aral tenger “fenekén”, alkudtam a városi bazárban idős férfiakkal, hogy mennyiért vezetnének el gáztankkal üzemelt kocsijukkal (a teve modern alternatívája) a következő városba. Gyönyörködtem a misztikus Khiva, Bukhara és Szamarkand építészeti csodaiban (ahol ráadásul találtam Vámbéry emlékművet magyar zászlóskoszorúval). 

Innen Tadzsikisztánba folytattam az utam, ahova egy radarmentes Antonov 47-essel Afganisztán felett repültem át. Khorog városából autót bérelve bejártuk a Pamir főutat.

Ez a világ második legmagasabban fekvő útja, amit még a szovjetek építettek az Afganisztánba induló tankoknak. Az Pamir hegységei és alpesi tavai valóban lélegzetelállító táj. A jurtákban, ahol megszálltunk, az őszinte vendégszeretet mellett elemmel üzemelt tévé is várt.

Utazásaim során bejártam a Baltikumot és a Kaukázust is, de talán a legszokatlanabb élményeim a nemzetközileg nem elismert szakadár országokban voltak.Transzisztriaban, ahol papír helyett Pokemon csippekre hasonlít a készpénz. Abhaziában ,ahol a pálmafákkal szegélyezett főút egyik oldalán a Fekete-tenger, a másikon a hófödte Kaukázus hegység látszik. Hegyi-Karabakhban ahol még a tavaly előtti tragikus háború előtt jártam.

Élményeimet nagy örömmel osztanám meg veletek!