Több mint 30 éve járom Indiát. Ezek az utazások alapvetően zarándokutak, így nekem India mindig belső utazás is. A „misztikus India” számomra nem csak egy toposz, hanem tényleg a varázslat földje. A Gangesz, a Himalája, a szent templomok és asramok nem csak kipipálandó bakancslistás látnivalók, hanem lehetőségek a szimbolikus utazás – a Nagy Utazás – megélésére.

Több mint 10 éve az utazás az életem része, vonaton, repülőn, ami épp a cél felé visz. Közel 100 országban jártam a világ minden részén, párban, útitársakkal vagy egyedül. Európa összes országát és Ázsia nagy részét is megismertem. Ha van egy kis szabadidőm már azon nyomban a következő nagyobb utazásomat szervezem. Az ismerőseim is mindig hozzám fordulnak tanácsért vagy megkérnek, hogy kísérjem el őket a kiszemelt útjukra.

Egy porcikám sem kívánta, hogy a koszos indiai zűrzavarba költözzek három bonyolult pici gyerekkel, teljesen egyedül. Napokig tépelődtem, majd végül a kimerültségtől mély álomba merültem a repülőn. Amikor a gép leszállt Budapesten, egy erős, hangos, egyértelmű érzés ébresztett a gyomromban: India hív, mennem kell. Már ennek szellemében szálltam le és üdvözöltem a gyerekeimet: „gyerekek, kiköltözünk Indiába, a Guru bácsi vár minket. Nehéz lesz, de ott leszünk egymás számára”.

-Nem nehéz stoppolni ebben a mai világban?- kérdezik a sofőrök közül sokan, akik felvesznek.
-Nem!- felelem rutinosan, nagy tapasztalatból állandóan – Isten mindig küld értem valakit, akivel beszélgetnem kell!
Ez csak az első furcsaság, amit tőlem hall a segítőm. Megtudhat még többet is –már ha beszélgetni akar- mikor, miért, kivel,hová, indultam el.
Legutóbbi tematikus stoppos túrámon példának okáért Pál apostol II. Missziói útjának a mai Görögországban található állomásait térképeztem fel.
Sokat erősödtem hitben a bibliai helyszíneket felkeresve. A tíz napos elvonuláson, melyen Teremtőnk mindvégig megsegített lelassultam, elcsendesedtem, átgondoltam, fontos döntéseket hoztam és bizonyos kérdésekre saját válaszokat fogalmaztam meg!
Így lett az utazás belső utazás is, mely kifelé , a környezetemet is érintő változásokat eredményez.
Hogyan készülök egy ilyen útra? Lehet-e a belső út is a cél? Lehet Istenben bízva – sokak számára bolondságnak tartott- összekulcsolt kézzel magamban beszélve (imádkozva), útra kelni, úton lenni? Mekkora atávolságot tettem meg a keskeny és széles út között? Gyere és hallgasd!

Facebook
Weboldal

Pszichoterapeuta (és fotográfus) vagyok, számomra a lélek útjai portrékon, élethelyzeteken keresztül nyilvánulnak meg. Ehhez az egyik legjobb lehetőség az idegen világokban való elmerülés.

Mikor célszerű utazni (leszámítva azt, hogy mindig), milyen lelkiállapotban, milyen háttérrel magunk mögött? Mint pszichoterapeuta és fotográfus – remélem – elég jól átlátom azokat az élethelyzeteket, amikor nincs helye az otthonmaradásnak. Lehet a lakásban, odahaza is épülni, alakulni, de véleményem szerint nincs jobb annál, ha szokatlan környezetben, új – netán idegen – arcok között próbáljuk meglelni saját személyiségünk eddig fel nem tárt, rejtett tartalékait.

Sztori: Az én belső utam a buddhizmus ösvényein vezet. Más ezt itthon élni és gyakorolni és más a helyszínen. Amikor Lehben (Ladakh – Nyugat-Tibet) leszállt velem először a repülőgép, leguggoltam, megérintettem a talajt és sírva fakadtam. Tudtam, otthon vagyok.

Éltem fél évig pénz nélkül, amikor önkénteskedtem Erdélyben. Ez hatalmas szabadság volt: a sok stoppolás, couchsurf, természetjárás csodálatos élményeket hozott az életembe. Érdemes lecsendesedni, kilépni akár a társadalomból és a komfort zónánkból. Az kicsi és a nagy El Caminom alatt is átgondoltam az életemet 42-szer(az élet értelme ;))…az utazásaim által új területeket tudtam felfedezni magamból és a világból. A kerekasztalon akikkel összeülünk, biztos sok történetet mesélünk majd el nektek. Ha nyitottak vagytok a téma iránt gyertek él és hozzatok sok kérdést magatokkal, mi meg jól megválaszoljuk őket!