Ázsia: minden, ami Kelet
A fókuszban Szibéria, Szingapúr, Irak, Fülöp-szigetek, Japán
Ázsia nem véletlenül az utazók egyik legkedveltebb célpontja, a hátizsákosoktól a luxust élvezőkig. Kezdő utazóknak különösen ajánljuk, hiszen viszonylag könnyű utazni, olcsó, sok helyen jó a klíma (nincs is jobb, mint ide menekülni a tél elől) és ha alapvető elővigyázatossági szabályokat betartunk, a legtöbb része viszonylag biztonságos is.
Saját élményeinken keresztül mutatunk pár ötletet, hogyan utazz olcsóbban, vagy szerezz több élményt. Elmondjuk saját használatú megoldásainkat, amivel az olyan hírhedten drága helyek, mint pl. Ausztrália, Japán vagy Szingapúr is olcsón bejárhatók.
Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.
Kerekasztal előadói
Dr. Scheili Eszter (Vanilia Travels)
Első találkozásom Ázsiával egyetemi éveim alatt történt, amikor egy hónapot tanultam sebészetet Japánban. Ez az ország teljesen más, mint amit később Dél-Kelet Ázsibában tapasztaltam. A japán kultúra egyedülálló a világon, és sikerült ebbe egy kicsit belepillantanom. Rend, fegyelem, szervezettség jellemzi az országot. A kórházi élmények is különlegesek voltak: mind az egészésgügyi szerveződés, a tudomány és technika, valamint a páciensekhez való hozzáállás is teljesen más, mint Európában. Volt alkalmam ellátogatni szent fürdőbe, egy onsenbe, jártam a Fujinál, vonatoztam egy havi fizetésemért a Shinkanzenen, és elmerültem a sushin túli japán gasztronómiában.
Egy évvel később egyedül hátizsákoztam két hónapot Thaiföldön és Kambodzsában. Itt teljesen más impulzusok értek, női utazóként is. Thaiföld gyönyörű – és kicsit eltávolodva a fő turista-csapástól mesebeli helyeket találhatunk. Túráztam a Khao Sok nemzeti parkban, a Föld egyik legrégebbi esőerdejében, ahol vízen lebegő fakunyhókban aludtunk. Észak-Thaiföldön a burmai határ mentén, elhagyva a civilizációt, napokat töltöttem egy kisebb csoporttal a dzsungelben, ahol szúnyoghálók alatt aludtunk, gyökerekből fúztünk levest és a háborúból átmenekült burmai hosszú nyakú törzs tagjaival is találkoztunk. Kambodzsában az emberek vendég- és életszeretetén teljesen elképedtem – főleg ismerve a sanyarú történelmi eseményeiket a közelmúltban. Az ország északi részében az Angkor vett le a lábamról, délen pedig a szigetvilág elszigeteltsége: egy vihar miatt egy 300 fős szigeten ragadtam egy hétre, és megtettek a sziget orvosává. Az odatévedt turisták és helyiek előszeretettel kerestek meg kisebb-nagyobb bajaikkal. Az utazásom végén pedig hozzácsapódtam egy francia újságíróhoz, akivel kisebb falvakban forgattunk és bepillantást nyertünk az ottaniak életébe.
Legvégül Vietnám pedig az igazi őskáosz érzetét keltette, de pár nap elteltével megtaláltuk benne a rendszert. Ide már a férjemmel utaztunk, akivel a thaiföldi dzsungelben találkoztunk 2 évvel azelőtt. Végigrobogóztuk az országot, északról délre, a rizsföldektől a sivatagon át a kaotikus Ho Chi Min city-ig, sokmindent láttunk és tapasztaltunk. Kapcsolat le minket álrendőrök, utaztunk postakocsival, voltunk lakatlan szigeten, lerobbantunk sivatag közepén – egyszóval sok kalandban volt részünk.
Ázsia igazi szerelem számomra, mindig szívesen mesélek róla. Gyere el Te is, beszélgessünk, kérdezzetek és mi válaszolunk!
Hajdu Ráfis Flóra
Hajdu Ráfis Flóra vagyok és az elmúlt 2 évet egyhuzamban Jáva szigetén töltöttem, együtt élve a helyiekkel sokat tanulva tőlük és az életfelfogásukról. Bár valójában ez a 3. Évem volt Indonéziában, ez a 2 év igazán meghatározó volt, hiszen Indonézia lezárt a COVID miatt, az expatok pedig szép lassan elhazamentek így igazi időutazáson vettem részt.
Indonézia több szigetét bejártam, stoppoltam Borneón, motoroztam Floresen, Balin, Madurán Jáván, és Szumátrán. Keltem arra, hogy kígyó nyalogatja a lábujjamat, hogy földrengés van, beázik a házam, kitört a vulkán, árvíz van, beszakadt egy macska a házba és még ezer más – a világ innenső feléről – furcsaság történt velem odakinn, melyekről szívesen mesélek Nektek.
Káplár Balázs
5 évesen kaptam az első fényképezőgépem, 16 évesen kezdtem kínaiul tanulni. Az eddigi életem harmadát Kínában töltöttem, írtam útikönyvet Pekingről, jelenleg is látható kínai képeimből egy fotókiállítás a Guangzhou Oriental Museumban. Munkám során elsősorban kínai gyárakat látogatok, de emellett szoktam fotótúrákat is szervezni, legtöbbször Kína tibetiek által lakott részeire, és 5 éve aktívan sárkányhajó versenyzek egy helyi csapatban.
Lengyel Dániel
Több mint 10 éve az utazás az életem része, vonaton, repülőn, ami épp a cél felé visz. Közel 100 országban jártam a világ minden részén, párban, útitársakkal vagy egyedül. Európa összes országát és Ázsia nagy részét is megismertem. Ha van egy kis szabadidőm már azon nyomban a következő nagyobb utazásomat szervezem. Az ismerőseim is mindig hozzám fordulnak tanácsért vagy megkérnek, hogy kísérjem el őket a kiszemelt útjukra.
Martin Ferenc
Martin Ferenc vagyok, világutazó fotós, és talán nem túlzás állítani, Európa után a Távol-Keletet ismerem a legjobban – hogy miért is?
Japánban eddig összesen háromszor jártam, az első utat (egy ösztöndíjat) leszámítva saját magamnak tervezve-szervezve az utat, majd egyedül töviről-hegyire (Hokkaidótól Kyushuig) bejárva az országot. A nyelv ismerete, az ismerősök, és ezen utak révén rengeteg tippet, trükköt, tapasztalatot gyűjtöttem össze a Japánban utazással kapcsolatban – ami a hiedelemmel ellentétben meglepően szerény költségvetésből is kihozható.
Szingapúrban és Malajziában munka kapcsán sokszor jártam, minden alkalommal egy-két hetet megszállva, így kis túlzással Szingapúrt jobban ismerem, mint szülővárosom egyes részeit.
Indiába szintén munka révén jutottam el, de nem csak a kiküldetésem alatt, szinte minden hétvégén utaztam hátizsákkal, egymagam valamerre; hanem a közel kéthónapos kiküldetés végével is még ráhúztam egy pár hetet, folytatva az utakat még tovább Rajasthan és Himachal Pradesh (és a Himalája) felé.
Emellett jártam már Hong Kongban és Makaóban is, illetve tervben volt egy nagyobb körút Szingapúrból kezdődően, Malajzián és Thaiföldön keresztül Vietnámmal, Kambodzsával, és régi álmommal, Mianmarral – de ez sajnos a pandémia miatt egyelőre parkolópályára került.
Miháczi Bejja
Miháczi Bejja vagyok. Egy “duracell nyuszi”, aki mindig úton van.
Még vissza se értem az egyik utamról, már tervezem a következőt.
Az utaimat mindig magam szervezem, még sosem utaztam utazási irodával. Sokszor utazom egyedül, de barátok és a családom is szívesen csatlakoznak hozzám.
Annak idején vettem egy videókazettát – rajta a Damnoen Saduak úszó piaccal és a Yee Peng Fesztivállal Chiang Maiban – amit rongyosra néztem. Akkor kezdtem el bakancslistát írni.
Valóra váltak a húszéves álmaim szépen sorban, amióta megvettem az első repjegyem Bangkokba. Hihetetlen élmény volt és Ázsia rögtön elvarázsolt. Azóta amikor csak tehetem, átrepülök a kontinensre.
Legtöbbször 3 hetes utakra utazom, de most épp előttem áll egy 6 hetes Thaiföldi út, amit nagyon várok.
Ázsia színes forgatag. Minden úton tanulok valami újat és eszek valami olyat, amit azelőtt még sosem. Eljutok olyan helyekre is, ahová az átlag turista nem igazán teszi be a lábát. Elvegyülök a helyiek között, sokszor náluk is szállok meg.
Éjszakai vonattal utazni fantasztikus élmény. Muszáj kipróbálnotok, ha Ázsiában jártok. Erről is szívesen mesélek a kerekasztalon, ahol sok hasznos tippet és élményt osztunk meg veletek.
Preszeller Dóra
Ázsiába rengetegen vágynak, ezzel én sem voltam másképp, mégis teljesen más okkal érkeztem mint a legtöbb turista. Egy ösztöndíjat megnyerve 3 hónapot terveztem kint lenni Bangkokban, ehelyett végül 2,5 évet éltem kint Thaiföldön és dolgoztam együtt Thai buddhista szerzetesekkel. Bangkok északi részén laktam, Thaiföld legnagyobb templomától 100 méterre és tucatnyi elvonulást szerveztem a szervezettel a világ minden részéről érkező fiataloknak, de tartottam Indonéziában meditációt az SOS gyermekfaluban vagy éppen skizofréneknek. Szívesen mesélek a kint töltött időszakról gyere beszélgessünk!
Zsana és Ábel (Kultitasting)
Zsana és Ábel vagyunk. Tizenegy éve ismerjük egymást és három éve vagyunk házasok. Immáron két éve pedig a kislányunk is velünk kalandozik. Két szenvedélyünk van: az evés és az utazás. Az első igazán komfortzónánkon kívüli utazásunk – még a Mirador szervezésében – Guatemalába vezetett, majd következő éven már kettesben vágtunk neki Délkelet-Ázsiának. Felfedeztük Szingapúrt, Borneó maláj részét és Kuala Lumpurt. Egy évvel később a világkörüli utunk alatt bejártuk Nepált, Vietnámot, Kambodzsát, Laoszt és a Fülöp-szigeteket, a nászutunk pedig Indonézia egy igen különös szegletébe, Raja Ampatra vezetett.
Ha kíváncsi vagy mennyire más felfedezni a nyüzsgő és csillogó Szingapúrt vagy a laoszi hmong falut. Érdekel, hogy hogyan lehet eljutni indonézia távoli szegletébe, ahová csak heti kétszer jár hajó vagy hogyan lett szállásunk El Nidoban, ahol minden szálláson teltház volt, akkor gyere el és kérdezz bátran!