Ausztrália, Új-Zéland
A szigetországnak sok adottsága van, ami nekünk nincsen: ezért nyűgöz le minket ez a különbség, rengeteg ötletet meríthetünk az ő hozzáállásukból és megoldásaikból.
A kerekasztal-beszélgetésen néhány mókás vagy tanulságos történetet szeretnénk megosztani, valamint inspirálni titeket akár fizikai, de legalább gondolati utazásra.
Gyere és fedezd fel velünk Ausztrália és Új-Zéland távoli világát. 🙂
Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.
Kerekasztal előadói
Horváth Viktória (wonderbug.hu)
Új-Zélandra menet úgy döntöttem, hogy beledobom magam a mélyvízbe, és a 27 órás, kb. 19.000 km repülőút után a maradék 1500 km-t egyedül, stoppal teszem meg az Északi-szigetről a Déli aljára, két hét magyar stoppos tapasztalattal a hátam mögött. Az egyetlen kitétel volt, hogy leérjek, mire az egyetem elkezdődik. Az irodában már nagyon vártak, és megígérték, hogyha többet nem stoppolok, inkább adnak ingyen szállást.
2019 második felét nyárból télbe utazva a szigetországon töltöttem, tanulói vízummal a University of Otago-n, Dunedinben. Sejthető volt, hogy az idő nagy részét nem az iskolapadban fogom tölteni. Heti 3x másfél órányi kurzus lehetővé tette, hogy rendszeresen felfedező utakra, és a Nagy Fehér Felhő és az Aurora Australis nyomába induljak. A szemeszter végére 8.000 km-t stoppoltam.
Az út első tanulsága volt, hogy néha meg kell hozni olyan döntéseket, amelyek nem hétköznapiak és pillangókat csinálnak a pocakodban.
Koczur Szilvia
Másfél évvel ezelőtt, a tipikus kapunyitási pánik közepén fogtam a hátizsákjaimat és Work & Holiday vízummal Ausztráliába költöztem dolgozni, utazni, élni. Miután fél évig sikertelenül kergettem a felhőkarcolós, nagyvárosi álom-életet Sydney-ben, újragondolva az életemet, továbbálltam. Négy hónapra az Outback-be száműztem magam kipróbálni, milyen a hamisítatlan, vidéki ausztrál Bogan élete a sivatagban, közben figyelemmel kísérve egy vadon élő bébikenguru felcseperedését. Néhány hét alatt pedig meglátogattam a keleti part fontosabb állomásait. Búvárkodtam a Nagy Korallzátonyon, túráztam az Amazonasnál kétszer idősebb Daintree esőerdőben krokodilok közt és összebarátkoztam a Melbourne-ben állomásozó pingvinekkel is.
Vízumszerzés, kiutazás-utazás, munka- és boldogulási lehetőségek, utazási módok, veszélyes állatok túlélése – ezekről mind szívesen mesélek és adok hasznos tippeket.
G’day mate, gimme a stubby sweetheart, get your sunnies and go!
Zsana és Ábel (Kultitasting)
Zsana és Ábel vagyunk. Tizenegy éve ismerjük egymást és három éve vagyunk házasok. Immáron két éve pedig a kislányunk is velünk kalandozik. Két szenvedélyünk van: az evés és az utazás. Szerencsére Olívia érkezésével egyikről sem kellett lemondanunk, igazi kis kalandor mindkét tekintetben.
Amit minden nyaralás után megkérdeznek tőlünk: “Na és kipihentétek magatokat?” Erre már a gyerekes élet előtt is azt válaszoltuk, hogy nem – és nem is azért mentünk, hogy pihenjünk, hanem hogy kikapcsolódjunk. És mit válaszolunk most? Nem is volt időnk pihenni
De akkor miért is megyünk? Miről szól a nyaralás kisgyerekkel? Nem arról, hogy Ő emlékezni fog bármire is felnőtt korában… de ez nem is cél. Cserébe kap a szülővel együtt töltött sokkal több minőségi időt, amikor a szülő kiszakad a szürke hétköznapokból és nem azon agyal, hogy milyen tennivaló van még otthon, hanem csak rá figyel. Az esti program nem a takarítás/mosás, hanem egy pohár sör mellett azt kitalálni, hogy merre megyünk holnap. Másnap pedig új energiákkal feltöltődve együtt nekivágunk új dolgokat felfedezni… aminek az is része lett, hogy hol is van a közelben játszótér. Ha elfáradtunk együtt fáradunk el a sok látnivalótól, amiket mindenki a saját szemszögéből fedez fel.
Az első nagyobb utazásunk rögtön Európán kívülre vezetett hármasban, 5 hónapos korában már belelógattuk a kis tappancsait a Vörös-tengerbe Izraelben. Az utazás közben már hallgattuk a híreket, hogy valami koronavírus járvány van Kínában, aztán sajnos tudjuk, hogy az életünk része lett. Jöttek sorban a lemondott utazások, a törölt repülőjáratok, de nem csüggedtünk szépen lassan fedeztük fel kis hazánkat. Túrabakancs és háti hordozó fel és indulhatott is a természetjárás. Máskor biciklire pattantunk és körbetekertük a Velencei-tavat, kerekeztünk a Dunakanyarban. Szerencsére idén ismét átléphettük kis hazánk határait és autóval és repülővel is útra keltünk. Láttuk milyen egy teli autóval mindent magunkkal vinni és egyetlen bőrönddel hárman útra kelni.
Ha érdekelnek a tippek, trükkök, hogy mit vigyél magaddal, mire figyelj egy szállás kiválasztásánál vagy pont az, hogy mit eszik a gyerek út közben, akkor gyere és kérdezz bátran!
