Az utazás pszichológiája – Burmától Polinéziáig

18 éves korom óta életvitelszerűen utazom. A pszichológiai tanulmányaimat 3 különböző országban végeztem: Franciaország és Csehország után végül Magyarországon, az Eltén tettem zsebre a mesterdiplomám gyermekpszichológia szakirányon. A társadalom által diktált elvárásokkal szembefordulva, ahelyett hogy friss diplomásként keressek egy teljes munkaidős állást a szakmámban, összeszedtem a diák és nyári munkákból összekuporgatott pénzem és vettem egy egyirányú repjegyet, életemben először: Európán túlra.

Az elmúlt két évben hihetetlen élményekben volt részem. Olyanokban, amelyekről előtte álmodni sem mertem volna: sétarepültem Francia Polinézia felett, beutaztam Új-Zélandot lakóautóval, megpróbálkoztam a szörfözéssel Ausztráliában, angolt tanítottam Kambodzsában, buddhista szerzetesekkel fotózkodtam Burmában, cápák rajában búvárkodtam Thaiföldön… és ez még csak a lista eleje!

Visszatérve az origóhoz, ötvözve a két szenvedélyem, a személyes úti tapasztalataimon keresztül szeretném bemutatni az utazás pszichológiáját. Az előadás során olyan kérdésekre keresem a választ mint, hogy miért utazunk? Hogyan változtatja meg az utazás az embert? Hogyan tesz nyitottabbá, éberebbé? Számomra az egyik legélvezetesebb dolog az úton, ahogy kiéleződnek az érzékszerveim. Jobban odafigyelek a környezetemre, feléled a kíváncsiságom és megpróbálok a lehető legtöbbet magamba szippantani az új behatásokból. Tudatosan koncentrálok a jelenre és épp ez az állandó tudatosság az, ami nem enged teret az agyamban a múltbeli bajokon való rágódásra vagy a jövőbeli problémákon való aggódásra, csak élvezem a jelent és az éber figyelem áldott állapotát.