Az Ingervadász blog-vlog ötlete réges-régi, de egy angliai kiköltözés kellett a tényleges elindulásához. A sztori a szokásos: környezetváltozás, motivációszerzés, menekülés a beszürkült hétköznapokból. Kimentem pincérnek, két hónapig kiválóan kerestem, majd gyorsan elutazgattam a pénzem egy részét, hogy megismerhessem az országot is. Az élményeimet egy blogban írtam meg, szinte napi frissítéssel. Imádtam Angliát, ráadásul a workaway munkáimnak hála pénzt is tudtam hazamenteni, így videós felszerelésbe fektettem, hogy újabb, színesebb fejezet kezdődhessen a saját történetemben.
Innentől kezdve videókon is megörökítettem a velem történő dolgokat, az idei év pedig annyira szerencsésen alakult (nyilván magunknak teremtjük meg erre a lehetőséget, csak néha az élet is alánk játszik), hogy nagyon sok helyre eljuthattam. Az előadásomban az év legérdekesebb útjáról fogok beszélni: másodmagammal Egerből indulva lebicajoztunk Konstancába, a Duna folyását követve. A tavaszi időjárást szeszélyesnek mondják, nekünk a szeszélyétől nem kellett tartani: szinte végig szakadt az eső.
Három kamerával, egy laptoppal és számos egyéb technikai felszereléssel a csomagomban ez elég nagy kihívás elé állított, hiszen elsődleges célom volt, hogy dokumentáljam az egész utat – mind írott, mind képi formában. Semmit nem szerveztünk le előre, mindössze Belgrádban vártak minket, így egy közel egyhónapos, spontán, balkáni kerékpártúra színes-szagos részleteit szeretném elhozni nektek.