4 év, 70 000 km. 5400 méteren motorral, 6150 méteren két kézen, siklóernyővel, vadvizi kajakkal a Himalájában.

Németh Ákos vagyok. Egy nyugat-magyarországi községben, Répcelakon nőttem fel. A falusi élet nem adott túl sok lehetőséget a kalandvágyak kiélésére. Kezdetként gyerekkoromban körbebringáztam a környéket, később már a Balaton-átúszásra is kerékpárral mentem, kempingcuccal felmálházva. Sokat futottam, 4 maraton is belefért. Később, a főváros adta lehetőségeket ki tudtam használni, a gyermekkori álmaimhoz is közelebb kerültem. Sziklát, hegyet másztam, vadvizi kajakoztam, síeltem, vitorláztam, siklóernyőztem.

Sokáig a vendéglátásban dolgozva jutottam el távoli helyekre. Dolgoztam ócenjárón két és fél évet, éltem Dublinban 3 évig. Kemény munkával elértem, hogy megvalósíthassam álmaim: többet látni és tapasztalni a Világból. Első motoros utam gyanánt a Dublinban vásárolt motoromon hazajöttem, hogy letegyem rá a jogsit. Másodjára már Európa déli partjain keresztül motoroztam haza, hogy itthon elkezdjek készülni a nagy Útra.

2011-ben egy szép októberi reggelen felültem a motoromra és elindultam Kelet felé. Az (eddig) négy éves út alatt Románia–Bulgária–Törökország–Irán–Pakisztán–India–Nepál–Banglades–Thaiföld–Laosz–Kambodzsa–Vietnám–Mianmár-Malajzia-Szingapúr útvonalon 70 000 km-t tettem meg legendás Honda Africa Twin-em nyergében, és ki tudja, mennyit gyalogoltam a Himalájában túrázva-mászva, de került a listára siklóernyő, vadvízi kajak, hegyikerékpár, busz, vonat, repülő is.
4 év alatt a Föld lenyűgöző tájait jártam be. Rengeteg csodát láttam. Gyönyörű és kemény helyzeteket éltem át. Megannyi élményen túl, sok baráttal is gazdagodtam, fejlődtem, senkit sem felejtve, azt sem honnan jöttem.

“Többet láttam, mint amire emlékszem, és többre emlékszem, mint amit láttam”

Motorom vitt tengerszint alatt és 5400 méter magasan, dzsungeleken, sivatagokon keresztül, monszunban, hóviharban, perzselő napon. Aludtam, ahol az éjszaka ért; sátorban, kolostorban, barlangban, buszmegállóban, vagy épp elveszve a hegyen, bambusz levelekkel takarózva, de sokat Couchsurf-öztem is. Az Annapurna körtúrát Erőss Zsoltékkal jártam be, megfordultam az Everest alaptáborban, és a Stok Kangrin (6150m), felbringáztam a Khardung La hágóra (3400m-5400m), vadvizi kajakoztam 3 nagy himalájai folyón, egyiknek örvényében újjá is születtem. Siklóernyőztem Nepálban és Malajziában.

Hallgattam a Dalai láma tanítását Ladakhban, miután Dharamshalában kétszer is hiába kerestem 🙂 Segítettem iskolát építeni indiai nyomornegyedben, patronáltam bangladesi iskolásokat, menedzseltem japán éttermet Kuala Lumpurban, önkénteskedtem ökofarmon, úsztam világító planktonokkal, Ültem csendben, meditálva tíz napot, Bagan ezernyi pagodái közt a nap első és utolsó sugarait szívtam magamba… Sokszor csak szimplán ültem a motoron, vagy bárhol voltam, és minden különleges történés nélkül olyan boldogság járt át, hogy már túlcsordult rajtam és olyan hálát éreztem minden és mindenki felé, hogy nehéz szavakba önteni.

Nem vagyok vérbeli motoros, de számomra a motor egy nagyszerű módja az utazásnak. A motor adta függetlenség, mobilitás és szabadság túlmutat az egyszerű turista léten, kicsit megérezhettem milyenek lehettek a régi utazók. Nem csak egy motoros út ez számomra. Hihetetlen lehetőségeket és fejlődést kínáló önismereti iskola, ahol mindig van min dolgozni, hisz az adott helyzetet csak én teszem ‘jóvá’ vagy rosszá’.

Példámon keresztül szeretném bemutatni, hogy ha teszünk érte, megvalósíthatjuk az álmainkat, megélhetjük személyes történetünket és mindent a javunkra fordíthatunk.

Weboldalam: http://www.foldkereken.hu/
Pillants bele az albumokba: https://www.facebook.com/pg/foldkereken/photos/?tab=albums