Housesitting, évekig külföldön élni
Összesen tíz évet, az életem csaknem harmadát külföldön töltöttem, hat különböző országban éltem. 17 évesen kerültem Mexikóba az AFS középsikolai csereprogramnak köszönhetően, amit ezúton is ajánlanék minden szülőnek és leendő szülőnek. Hatalmas élmény, mely alapvetően megváltoztatja a tinédzserek képét a világról. A nyelvtanuláson túl könnyebben alkalmazkodnak új helyzetekhez, bátrabbak, önállóbbak és toleránsabbak lesznek, kinyílnak a világra, rengeteg nemzetközi barátra tesznek szert… és még sorolhatnám.
Ez után az év után számomra az utazás, a nyelvtanulás (és tanítás), az új kultúrák megismerése életformává vált. Valahogy mindig magától értetődő volt, hogy minden lehetőséget kihasználjak a külföldi létre; Erasmus, önkéntes munka, bébiszitterkedés, a főiskolás évek alatt külföldi nyári munka, később komoly külföldi munka. És amint meglett az új bázis, az új „otthon”, elindult a környék felfedezése is. Busz, vonat, stoppos vagy autóbérlős utazások, couchsurfing, kirándulás a hegyekbe, a természetbe, via ferrata, búvárkodás, jöhetett bármilyen új kaland. Ha felfedezésről van szó, mindig nyitott és kíváncsi vagyok új lehetőségekre. És így jött a képbe az új szerelem, a housesitting, avagy házvigyázás.
A housesitting lényege, hogy a tulajdonos elmegy nyaralni és nem szeretné a házát, háziállatait, kertjét őrizetlenül hagyni. Cserébe azért, hogy a valaki vigyáz ezekre, ingyen lakhat a házban. Pénz nem cserél gazdát, a sharing economy egy fajtájáról van szó. Ennek a cserének egy hétvégétől akár egy évig is terjedhet az időtartama, attól függően, hogy a tulajdonos hova és miért megy. Mindenki a saját kritériumai alapján ad instrukciókat a szitternek, de legtöbb esetben macskákat és/vagy kutyákat kell etetni, sétáltatni, füvet nyírni, virágokat locsolni, és rendben tartani a házat. A kötelező tennivalók nem vesznek el túl sok időt, a nap fennmaradó részében a szitter felfedezheti a környéket. Bárhol lehet találni házakat/lakásokat; nagyvárosokban, kis falvakban, hegyekben, völgyekben, vízparton, akár a világtól teljesen elzárva is. Angolszász területeken a legismertebb, de Nyugat-Európa számos országában, Ázsiában, Latin Amerikában és Afrikában is vannak lehetőségek.
Két éve ismerkedtem meg a housesittinggel, azóta nyolc házra vigyáztam (Ecuadorban, a francia Alpokban, a francia Pireneusokban és Mallorcán), általában tíz-húsz napig, egyszer négy hónapig is. Nyelvtanárként dolgozom, ez bizonyos rugalmasságot ad, az időmet magam osztom be, de főként nyáron utazom illetve a téli és tavaszi szünetben. Mivel nagyon sokan nyaralnak/utaznak ezekben az időszakokban, számtalan lehetőség adódik. A kulcs a rugalmasság, amiért cserébe egy-egy várost vagy régiót ismerhetünk meg behatóan, és úgy élhetünk, mint a helyiek. Én imádom, hogy pár hétig úgy érezhetem, hogy valaki más életét élem; a konyhájában főzök, a könyveit olvasom, a teraszán reggelizek, a függőágyában hűsölök, a medencéjében lubickolok, a szomszédaival beszélgetek, megunhatatlan. (Másrészt nagy kutyabarát is lettem azóta.)
A saját élményeimről illetve housesitting tippekről és trükkökről fogok mesélni nektek. Remélem a lelkesedésem rátok is átragad majd, hiszen ez egy szuper lehetőség! 🙂
